Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

154 Hatásköri Bíróság határozatai. tése pedig a megbízók és a megbízott között magánjogi jogviszonyt hoz létre, s a megbízás teljesítésének fogalmi körébe nemcsak a vállalt munka meg­bízásszerű elvégzése, de a munka esetleges ellenértékének megtérítése is beletartozik, Annak a körülménynek, hogy a megbízott, állására nézve közhivatal­nok, a felek közti viszony jogi minősítése és az elbírálandó hatáskör szem­pontjából nincsen semminemű jelentősége, mert hiszen — mint említve volt — a megbízás elvállalása és teljesítése a megbízott hivatali állásával és kör­jegyzői hatáskörével nem állott érdemleges összefüggésben. Ezzel szemben igaz, hogy a községi és körjegyzők, mint közszolgálati alkalmazottak, nemcsak a hivatali működésük körében, de a köztisztviselői állás tekintélyével össze nem férő magatartásuk tekintetében hivatali műkö­désükön kívül is: a közigazgatási hatóság felügyeleti és fegyelmi joghatósága alatt állanak (1929: XXX. t.-c. 76. §.), és ezt a magánmunkálatokra nézve a 126.000/1902. B. M. sz. rendelet 95. §-a külön is kimondja. Ez a körül­mény azonban az illető tisztviselő magánjogi vonatkozású ténykedéseinek — még ha ezekkel fegyelmi vétség tényálladékát valósítaná is meg, mint pl. ha hivatali állásával összeférhetetlen magánjogi magbízás teljesítését vál­lalná is el, vagy ha a magánmunkálatokért megállapított díjak szedése körül bárminő visszaélést tanúsítana is, — magánjogi hatásain nem változtat és különösen e ténykedések magánjogi jogkövetkezményeinek elbírálását az arra hivatott bírói hatóság elől el nem vonhatja. Ez a jelen ügyben annál inkább áll, mert ellenkező esetben a közigazgatási hatóság magát arra is feljogosítva tarthatná, hogy a nem fizető magánfelet a körjegyző kérelmére a szabályrendelet értelmében járó díjakban közigazgatási végrehajtás terhé­vel elmarasztalja, amire nyilvánvalóan nincs hatásköre. Minthogy pedig általános hatásköri szabály, hogy a magánjogi jog­viszonyból származó vitás ügyek, aminő kétségkívül a kereseti igény is, — hacsak kifejezett eltérő törvényes rendelkezés nincs — szabályként a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak; továbbá, minthogy S. vármegyének a 126.000/1902. B. M. sz. rendelet 88. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 800/19.992. 1928. kgy. számú szabályrendelete, amely a s.-megyei községi és körjegyzők által a magánmunkálatokért felszámítható díjakról szól és amelyre a m. kir. belügyminiszter a közigazgatási hatóság hatáskörét alapítja, e díjak megállapítását a közigazgatási hatóság hatáskörébe utaló rendelkezést nemcsak hogy nem tartalmaz, de joghatályosan egyáltalán nem is tartalmazhat, mert törvényhatósági szabályrendelettel a rendes bíró­ság hatáskörén változtatni nem lehet; végül, minthogy egyéb olyan törvényes jogforrás sincs, amely a szóbanforgó kérdésben a közigazgatási hatóság hatáskörét megállapítaná, sőt a községi és körjegyzők részére kibocsátott Ügyviteli Szabályzat (126.000/1902. B. M. sz. rendelet) 92. §-a külön és ki­fejezetten is kimondja, hogy ha a fél a felszámított munkadíj kiegyenlítését megtagadja, a jegyző igényét bírói úton érvényesítheti; mindezeknélfogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1933. nov. 13. — 1933. Hb. 60.) 342. 600/1927. P, M. 14. 18.400/1928. P. M. — A hatóság által jövedéki vizsgálatnál, mint közjogi jellegű aktusnál eseten-

Next

/
Thumbnails
Contents