Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. Ipari ügyek 314—315. 129 les, s így munkaviszonyában hiányozván a kényszer jelleg, amely pedig min­den közjogi jogviszonynak többé-kevésbbé sajátja, az ily megbízás önkéntes elvállalása reá nézve közjogi jogviszonyt nem hoz létre. Ezzel szemben a tiszti ügyész és alügyész a város köztisztviselői személyzetéhez tartozik, a város polgármesterével alárendeltségi viszonyban áll és a szóbanforgó megbízás elvállalására, valamint a szükséghez képest annak tényleges el­látására hivatalánál fogva köteles. A szóbanforgó megbízásnak a közhivatali teendőkkel való szoros össze­függése teszi indokolttá a tiszti ügyész és alügyész esetéban azt, hogy ők, akik hivataluk után rendszeres fizetést élveznek, a hivatalos idő tartama alatt végzett megbízás után csupán mérsékelt díjazásra tarthatnak igényt, s hogy ennek megállapítására is a megbízó hatóság jogosult. Az ügyvéd személyében ezek az indokok fenn nem forognak. Az ügyvéd, amennyiben nem gondnok, illetőleg nem eseti gondnok, akár főmegbízottként, akár helyettesként jár el, közönséges magánjogi meg­bízást teljesít és így az e megbízás alapján végzett munka ellenértéke iránt támasztott követelése, mint ügyvédi munkadíj megállapítására vonatkozó igény, a magánjogi jogviszonyból fölmerülő vitás ügyek hatásköri hova­tartozására vonatkozó általános hatásköri szabály értelmében a rendes bíró­ság elbírálása alá tartozik. Az vitán felül áll, hogy annak a pernek elbírálására, amelyet az élet­járadék visszatartott részének behajtása iránt B. megyei város a letiltott életjáradék kiszolgáltatására köteles dr. F. L. ügyvéd ellen tett folyamatba, a KKHÖ, 65. §-ának 3. bekezdése alapján a rendas bíróság hivatott, mert az említett perben elsősorban az a magánjogi kérdés vár elbírálásra, hogy dr. F. L. a szóbanforgó életjáradékkal tartozik-e vagy sem. Rendes bírói útra tartozó magánjogi követeléssel szemben pedig ugyancsak odatartozó magánjogi követelés akár viszontkeresettél, akár beszámítási kifogással pol­gári per útján való érvényesítésének jogi akadálya nincs. Annak elbírálása azután, hogy a követelés beszámításának egyéb — anyagi jogi — feltételei az adott esetben fennforognak-e vagy sem, már nsm a hatáskörre, hanem az ügy érdemére tartozik. (1934. febr. 12. — 1933. Hb. 66.) Ipari ügyek. 314. 1876: XIII. t.-c. 1. 1907: XLV. t.-c. 1. §. — I. Vala­mely iparüzem érdekében végzett munkakör, mint nem a ház­tartás és nem a mezőgazdaság körül teljesített szolgálat: cselédí viszonynak semmiesetre sem tekinthető és így az ilyen viszonyból felmerült bérkövetelés elbírálására a közigazgatási hatóság nem hivatott. — II. Szállodai bérszolga (Lohndiener) üzemi alkalma­zott, akinek a felmondási időre igényelt bér iránti követelése — magánjogi jogviszonyról lévén szó, a közigazgatási hatóság hatáskörét idevonatkozóan kifejezetten megállapító jogszabály hiányában — rendes bíróság elbírálása alá tartozik. {1934. jún. 25. — 1934. Hb. 24.) 315. 1876: XIII. t.-c. 3. §„ — A kávémérés és étkezde ipari üzem, és így az ott alkalmazott szakácsnő, még ha mindjárt havi Döntvénytár. 1934. 9

Next

/
Thumbnails
Contents