Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

ji.uamszolgálati ügyek 3. 3 nak elengedhetetlen feltétele, nyilvánvaló, hogy az illetményigény szempontjából közömbös, vájjon a közlés elmaradására vagy elmulasztására mi szolgáltatott okot. Ehhez képest az igény szempontjából közömbös az is, vájjon a közlés elmulasztása a miniszter részéről jogellenesen történt-e. Kétségtelen ugyanis, hogy a végrehajtás mellőzéséből annak jogellenes volta egymagában meg nem állapítható, mert a jogellenesség megállapítása csak annak vizsgálata mellett volna lehetséges, vájjon a miniszter eljárása nem visszaélés-e az államfő bizalmával, vagy nem ellenkezik-e a miniszter politikai vagy jogi felelősségéből folyó kötelességekkel. Ezt a kérdést azonban az illetményigény jogosságának elbírálása körébe nem lehet beleilleszteni, mert a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe egyedül az igény jogosságának elbírálása tartozik, az igény jogossága szempontjából pedig csak az a döntő jelentőségű, vájjon az igényre jogot adó szolgálati jogviszony létre jött-e vagy sem. Az esetleges jogellenes eljárásból származó joghátrány elhárítása tehát nem az illetményigény elismerése áital következhet be, hanem a jogvédelem azon az úton biztosítható, amely a miniszter politikai vagy jogi felelősségének megállapításához és az ebből származó jogikövetkezmények érvényre juttatásához vezet. Tételes jogunk szerint a nem közölt érvényes kinevezés közlésének kikényszerítése a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem tartozik. Az ismertetett jogi felfogással ellenkező álláspont sem az elől felhívott jogszabályból (1869: IV. t.-c. 3. §.), sem azokból a tételes törvényhozási rendelkezésekből nem meríthető, amelyek — mint az 1891: XVII. t.-c. 49. §-ar az 1893: IV. t.-c. 4. és 13. §-ai, végül az 1920: XX. t.-c. 8. és 9. §-ai — az államfői elhatározás keltének napját az illetmény, illetőleg a rangsor szempontjából kezdeti időpontként jelölik meg; egyrészt, mert az eddig említett egyik jogszabályban sincs tételes rendelkezés arra nézve, hogy a szolgálati jogviszonyt a kinevezést tartalmazó államfői elhatározás kinyilatkoztatása egymagában létesíteni alkalmas volna, — másrészt, mert az államfői elhatározás keltét jelentőséghez juttató jogszabályoknak más értelem nem tulajdonítható, mint az, hogy a hatályosan létrejött jogviszonyból származtatható jogigények az elhatározás keltének napjáig hatnak vissza. Tételes jogszabály ellenkező rendelkezése hijján ezek szerint a szolgálati jogviszonyt csak akkor lehet megalapítottnak tekinteni, ha az államfői elhatározás a benne kijelölt személlyel hivatalosan közöltetett, — amiből viszont okszerűen következik, hogy a közlés elmaradása okából létre nem jött jogviszony hijján, pusztán az államfői elhatározás erején illetményigény jogosan nem érvényesíthető. (1934. jan. 22. — A m. kir. Közigazgatási Bíróság általános közigazgatási osztályának XXIV. számú döntvénye. Hitelesítve az 1934. febr. 5.-én tartott osztályülésen. — Kod. 1934. évi 1. f. 2.) 3. 1891: XVIL t.-c. 50. §., 1917: IX. t.-c. 1. §. 3. bek., 1920: XX. t.-c. 7. §. — Annak a bírónak, akit a közszolgálat más ágáról neveztek ki a bírói állásra, a bírói állásnak megfelelő fizetési csoport legalsó fizetési fokozatával egybekötött illetményekre van igénye. Kb. I. A panaszos dr. E. F. még igazságügyminiszteri titkári állásában, 1921. évi szeptember hó 22-én nyerte el az osztálytanácsosi címet és jelle1*