Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
Rendis bíróság ér közig, hatóság hatásköre polgári 125 ügyekben. Cselédügyek 311—312. arra irányult, hogy a közigazgatási hatóság a panaszos cselédet 150 P. kárnak avagy a kárkövetelés és a bérkövetelés közti különbözeti összegnek megfizetésére kötelezze, hanem csupán arra, hogy a panaszost önálló keresettel érvényesített bérkövetelésének a beszámítási kifogás útján érvényesített kár összegét meg nem haladó részével utasítsa el. így tehát azt a hatásköri összeütközést, amely a jelen ügyben B. vármegye alispánja, mint közigazgatási hatóság és a sz.-i kir. járásbíróság, mint rendes bíróság között az 1907: LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdése 1. pontjában meghatározott módon, azaz nemleges értelemben merült fel, a kifejtett okokból a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. (1934. febr. 12. — 1933. Hb. 79.) 312., 1907: XLV- t-c. 28., 63. §., 1933: V. t.-c. 12. §. — Gazdasági cseléd részéről a gazdával szemben a családtag gyógykezeltetésével felmerült költség megtérítése iránt támasztott igény — akár a gazda vétkességéből származott a betegség, akár nem — a kár tényleges felmerültének igazolására tekintettel, egyaránt kártérítési jellegű. Ilyen ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, Hb. A nem vitás tényállás szerint B. S. h.-i lakos, mint tanyásbéres, N. I. ugyanottani lakosnak éves gazdasági cselédje volt és ö mind a rendes bíróságnál mind a közigazgatási hatóságnál annak a 112 P orvosi költségnek a megfizetését szorgalmazta, amely a feleségét az általa a gazda érdekében a szolgálat ideje alatt végzett munka közben ért testi sérülés gyógykezeltetésével merült fel. A hatáskör kérdése ezúttal azon fordul meg, hogy az alkalmazottnak vagy az ő igényjogosult hozzátartozójának a gyógykezelésével felmerült költség megtérítése iránt támasztott igény kártérítésnek, avagy szolgálati járandóságnak (a javadalmazás kiegészítő részének) minősül-e. Az előbbi esetben ugyanis az igény érvényesítése az értékhatárra tekintettel a rendes bíróságnak, az utóbbi esetben pedig értékhatárra való tekintet nélkül minden esetben a közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik. E kérdés megoldhatása végett a törvénynek idevágó rendelkezéséből kell kiindulni. Azt a kérdést, hogy a szolgálatadó a gazdasági cselédnek vagy hozzátartozójának a szolgálati idő alatt bekövetkezett megbetegedésével szükségessé vált orvosi gyógykezelés költségeit mennyiben tartozik viselni, az 1907: XLV. t.-c. 28. §-a szabályozza és ez a törvényes rendelkezés a gazdasági cselédek betegsegélyezésének kérdését intézményesen szabályozni hivatott törvény hiányában hatályában ma is fennáll. A kérdés szabályozásánál a törvényhozó vezérszempontja az volt, hogy ha a gazdasági cseléd vagy az éves, illetőleg állandóan alkalmazott szegődménye^ cselédnek vele élő felesége vagy vele egy háztartásban élő 12 éven aluli gyermeke a szolgálatbalépés tizenötödik napja után a szolgálati idő alatt megbetegszik, a gyógykezelésével fölmerült költséget aszerint, hogy a betegséget a cselédnek, illetőleg hozzátartozójának, vagy a gazdának a vétkessége okozta, egészben a cseléd, illetőleg a gazda maga viseli. Ha pedig a betegség vétlenül származott, úgy a költség megosztása foglal helyet,