Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

126 Hatásköri Bíróság határozatai. amennyiben a gazda ilyen esetben 45 napra a költséget előlegezni köteles ugyan, de a cseléd feleségének és gyermekeinek gyógykezeltetése esetében a költség egy részét (ú. m. felét, illetőleg egytizedét) a cseléd béréből utólag levonhatja, a költségnek 45 napon túl felmerült részét pedig minden esetben kizárólag a cseléd viseli. Nem fór kétség ahhoz, hogy abban az esetben, ha a cseléd, vagy hoz­zátartozójának betegségét a gazda vétkessége okozta, úgy közönséges kárté­rítési felelősség esete forog fenn, (1907: XLV. t.-c. 28. §. 2. bek.), megfele­lően annak a magánjogi elvnek, hogy az, aki másnak vétkesen kárt okoz, a kárt teljes mértékben megtéríteni tartozik. Ilyen esetben tehát a cseléd részéről a gazda ellen a fölmerült gyógykezelési költség megtérítésére irá­nyuló igény vitán felül kártérítési jellegű. A másik esetben, amidőn a betegség előidézésében sem a gazda, sem a cseléd nem vétkes, a gazda az általános magánjog elvei szerint vagyoni felelősséggel nem tartoznék. A gazdasági cselédtörvény mindazonáltal a szolgálati viszonyra tekintettel erről az esetről különlegesen rendelkezett, amennyiben a betegséggel felmerült kárnak a megosztását rendelte el. A kártérítési felelősségnek olyan esetével állunk ilyenkor szemben, amidőn a valakire vétlenül háramlott kárnak részleges megtérítésére a törvény mást kötelez (vétkesség nélküli kártérítési felelőség). Igaz, hogy az utóbbi időben a cseléd megtérítési igénye bizonyos szol­gálati idő (15 nap) betöltésétől van függővé téve. Ennek ellenére sem te­kinthető azonban az ily megtérítési igény szolgálati járandóságra (a java­dalmazás kiegészítő részére) vonatkozó igénynek. Nem tekinthető pedig azért, mert míg pl. a szolgálatból idő előtt jogosulatlanul történt elbocsátás tényéből kifolyóan a bér a felmondási időre attól függetlenül jár, hogy az elbocsátott alkalmazottat az elbocsátás következtében tényleg érte-e káro­sodás vagy sem, addig a gyógykezelési költség megtérítése a cselédnek betegség esetében csak azzal a feltétellel jár, hogy a betegség következtében gyógykezelési költség és így vagyoni károsodás valóban fölmerült. Ha tehát az alkalmazott a betegsége tartama alatt magát tényleg nem gyógykezeltet;, úgy kár felmerültének hiányában gyógykezelési költség megtérítésére igényt jogosan nem tarthat. Minthogy ezek szerint a ( . . , Mint a fejben . . .) továbbá, mint­hogy az 1907: XLV. t.-c. 63. §-a és az ezt módosító 1933: V. t.-c. 12. §-a értelmében a gazda és a gazdasági cseléd közti jogviszonyban az egyénenkmt 100 pengőt meghaladó kártérítés iránti ügyek elbírálása a királyi bíróságok hatáskörébe tartozik; s minthogy B. S. gazdasági cseléd az igényjogosult hozzátartozójának orvosi gyógykezelésével felmerült költség fejében 112 P-t vett keresetbe és a hatáskör szempontjából a felszámított összeg az irány­adó; végül, minthogy ez az összeg a közigazgatási hatóság hatáskörének értékhatárául megszabott 100 P-t meghaladja; mindezeknélfogva a jelen ügyben fölmerült nemleges hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatás­körének megállapításával kellett megszüntetni. (1934. márc. 19. — 1934. Hb. 4.)

Next

/
Thumbnails
Contents