Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
90 Pénzügyi jog. nak is megfelel a 162. .számú jogegységi megállapodásban kifejezésre juttatott törvénymagyarázat, illetve az erre alapított jogi álláspont. Ellenkező álláspont a törvény szövegével ellenkezik, contra legem magyarázni pedig nem szabad. (Közig. bir. 207. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1933. évi 4. f. 83.) 170. 1920: XXXIV, t.-c. L §- 3. p. — Ha az ingatlan adásvételi szerződésben az a kikötés foglaltatik, hogy a tulajdonjog telekkönyvileg a vevő javára csak a vételár teljes lefizetése után fog bekebeleztetni, és a szerződő felek a vételár teljes kifizetése előtt a szerződést hatálytalanították is, a kiszabott vagyonátruházási illeték törlésének helye nincsen. Kb. Általános magánjogi szabály, hogy az adásvétel (emtiovenditio) consensualis szerződés, és ez alól nincsenek kivéve az ingatlan vagyonra vonatkozó adásvételek sem.. Hogy némely újabb törvényhozás az ingatlanadásvétel teljes hatályosságát a tulajdonjog telekkönyvi átírásához köti, csak jogrendészeti intézkedésnek tekinthető, mellyel egyrészt megkönnyítetik a tulajdonjog bizonyítása, másrészt eleje vétetik a sok helyütt tapasztalható telekkönyvi zavaroknak, melyeknél a telekkönyvek egyáltalán nem hű tükrei a valóságos tulajdonjogi viszonyoknak. A fennebb megnevezett általános magánjogi elvből tehát az következik, hogy az ingatlan vagyonra nézve is a tulajdonjog megszerzése illetve átruházása megtörténik, mihelyt a felek — az eladó, az eddigi tulajdonos és a vevő — consensusa az adásvételre nézve, vagyis az adásvétel tárgya ás a vételár összege tekintetében a jogszerű formák között létrejött. Ezt az elvet egyáltalán nem befolyásolja az, ha valamely tételes törvény ily jogszerű formának tekinti az írásbeliséget, sőt azt az ingatlan adásvétel érvényessége tekintetében kifejezetten meg is kivánja. A most kifejtettek helyességét támogatja az is, hogy érvényesen létesülhet adásvétel oly ingatlanra nézve is, melynek az eladó nem telekkönyvi, hanem csak telekkönyvén kívüli jogszerű tulajdonosa. Hogy aztán a vevő az ily ingatlanra nézve a telekkönyvi tulajdonjogi bekebelezést nem szerezheti meg egyszerűen az eladó által kiállított clausula intabulandival, hanem szükség esetén a telekkönyvi tulajdonos — helyesebben szólva: a telekkönyvben tulajdonosként szereplő egyén — elleni per útján, ez már csak processuális kérdés. De következik a már kifejtettekből az is, hogy az ingatlan adásvételi szerződésekbe foglalt az a kikötés, hogy a telekkönyvi átírás csakis a vételár kifizetése után fog megtörténni, nem lehet felfüggesztő, hanem csakis felbontó feltétel. Mert tulaj donképen a felek a maguk adásvételi consensusát nem kötötték a vételár kifizetéséhez, nem abban állapodtak meg, hogy az adásvétel mindaddig létre sem jöttnek tekintendő, amig a vételár ki nem fizettetik, hanem ezzel a kikötéssel az eladó csak a vételár megkapásához való igényét, vagyis az adásvételi ügyletnek a vevő részéről a vételár kifizetésével való teljesítését akarta biztosítani, amit akár úgy is megtehetett volna, hogy ád ugyan clausula íntabulandít, de ugyanakkor a vételár erejéig magának zálogjogot biztosít, ami azonban több eljárással és költséggel járt volna, és az eladó igényét a vételárra nem biztosította volna oly
