Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Kegydij. 1020. 767 március hó 1. napját megelőző időre már nem követelheti utólag nyugdíjának az átértékelését, mert a nyugdíj nem tőkegyűjtésre, hanem a megélhetés biztosítására szolgál, s a hosszabb időn át nem követelt magasabb nyugdíjnak egy összegben utólag való érvényesítése és megítélése ezt a oélt már nem szolgálhatja, az adósnak a helyzetét pedig indokolatlanul és méltánytalanul súlyosbítaná. A felperes felülvizsgálati kérelme tehát annyiban, amenynyiben az 1930. évi március hó 1. napját megelőző időre támasztott átértékelési követelését elutasító ítéleti rendelkezést támadja, alaptalan s ezért a felülvizsgálati kérelemnek ezt a részét el kellett utasítani. (1933. jan. 26. — P. II. 6397/1931.) 1020. Kegydíj mértéke. — Kegydíj címén olyan járandóságot, amelynek ilyen címen való szolgáltatására a munkaadó sem kifejezetten, sem erre utaló magatartásával magát nem kötelezte, a kegydíjas nem követelhet a munkaadótól még akkor sem, ha azt a. munkaadó a többi kegy díjasának megadta, mert, amint a kegydíjnak az engedélyezése általában a munkaadó szabad elhatározásától íügg s etekintetben a munkaadó az alkalmazottaival szemben egyenlő elbánásra kötelezve nincs, azonképen az engedélyezett kegy díjnak a mértékét is jogosítva van a munkaadó az egyes alkalmazottaival szemben eltérően megállapítani. K. Ezért nincsen ügydöntő jelentősége annak, hogy az alperes a többi kegydíjasának kegydíj fejében a készpénz járandóságukon felül természetbeni lakást, tüzelőanyagot és világítást is szolgáltatott-e s így a felperes részéről etekintetben indítványozott bizonyításnak a felvételét a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzhette. A felperesnek a felülvizsgálati kérelmében foglalt azt az új előadását pedig, hogy a felperes a fentebb felsorolt természetbeni illetményeket a készpénzben folyósított kegydíján íelül megkapta akkor is, amikor őt, mint kegydíjast az alperes szolgálattételre még be nem hívta, a Pp. 535. §-a értelmében figyelembe venni nem lehet, A felperes nem is állította, hogy a kegydíj mértéke tekintetében a felek között kifejezett megállapodás jött létre s a fellebbezési bíróság ítéletének a kihirdetését megelőző szóbeli tárgyalás befejezéséig olyan ténykörülményt sem adott elő, amelyből okszerű következtetést lehetne vonni arra, hogy az alperes a természetbeni lakást, a tüzelőanyagot és a világítást a felperesnek kegydíj címén akarta szolgáltatni. Eltérő megállapodás hiányában pedig jogosítva volt az alperes ezeket a juttatásokat a felperes által kegydíjas állapotában az alperes részére teljesített külön szolgálatok díjazására elszámolni s így nem lehet az alperest arra kötelezni, hogy ezeket a természetbeni járandóságokat a felperesnek olyan időben is szolgáltassa, amikor már a felperes szolgálatait igénybe nem veszi. (1932. dec. 9. — P. II. 6724/1930.) V. ö. Gr. XXIII. 1084. sorsz.