Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

728 Tisztességtelen verseny. következtetés és iratellenesség nélkül történt, még pedig a felperes tudomását illetően: a felperes által az alperes jogelődjei részére „Diana" drogéria címzéssel évek során át kiállított számlák alapján, továbbá a felperes és az alperesnek közvetlen jogelődje, J. Kazimir közt 1927. június 27-én a felperes gyártotta Diana sósborszeszre kötött, egy egész évi szállításra szóló adásvételi szerződés alapján, amely (a felperes cégszerű aláírásával ellátottan) ,,J. Kazimir Diana drogéria" megjelölést tartalmazza. A számlák szóbanlévő rendszeres kiállítási módja mellett, különösen az utóbbi szerződésre is tekintettel, nyilvánvaló, hogy a tudomás nem szorítkozott a felperesnek alárendelt közegeire, hanem kiterjedt a vezető tényezőire is, akiknek tudomása kétségkívül egy jelentőségű magának a felperesi részvénytársaságnak a tudomásával. (. . . Mint a fejben I. a ) Habár tehát a felperes javára az általa állandóan tényleg is használt „Diana" szó-véd jegy nem vitásan korábbi időtől van belajstromozva, és a „Diana" szó a felperes cégszövegében is korábbi időtől szerepel, mint amióta azt az alperes jogelődei fölvették, a felperesnek immár nem lenne joga ahhoz, hogy az alperestől a „Diana" jelzés alkalmazásának abbanhagyását az 1923. évi V. t.-c.-ben foglalt versenytörvény (1., 8. vagy 9. §-ok) alapján általában követelje. A felperes azonban azt is előadta, hogy az alperes csak a legújabb időben terjesztette ki üzleti körét sósborszesz gyártására és ilyen saját készítményű sósborszesznek forgalomba hozatalára, amivel közvetlenebbül került a felperesi-cég versenykörébe, melynek „Diana" szó-védjegye elsősorban épen sósborszeszre terjed (krémen és púderen felül). Ha pedig ez igaz lenne, megdőlne az a feltevés, amelyben a felperes hosszú időn keresztül eltűrte az alperesnek a „Diana" szójelzés alkalmazását, mert a felperes ezen elnézésénél — az alperes által is felismerhetően — nyilván abból indulhatott ki, hogy az alperesnek, illetve jogelődeinek üzletköre az akkori szűkebb mederben marad és így nem sérti a felperes jogos üzleti érdekeit. Eme feltevés meghiúsulta esetén tehát nem lehetne akadálya többé annak, hogy a felperes a Tvt. (1., 8. és 9. §-ai) alapján kérhesse az alperesnek eltiltását a „Diana" jelzéstől, még pedig nemcsak egyenesen a sósborszeszre vonatkozásban, hanem általánosságban is, mert a felperesi vállalathoz már korábbi időtől kezdve tapadó „Diana" szónak akár csupán cégtoldatként való alperesi tovább használása is alkalmas lehet arra, hogy az alperestől sósborszeszt vásárló átlagos vevőben olyan gondolatot keltsen, mintha az alperesnek „Diana" drogériája, amelynek saját gyártmányú sósborszeszét kapja, szoros üzleti kapcsolatban volna a felperesi „Diana" sósborszeszgyárral, így pedig egy felperesi üzleti érték alperes javára gyümölcsözésének lehetősége fennforog, még akkor is, ha a kétféle sósborszesz — a külső kiállítás és az elnevezés eltérése folytán — egymástól könnyen megkülönböztethető. (1932. dec. 16. — P. IV. 4216/1932.) Cégnek csonkított alakban használata: Gr. XXII. 1137. sorsz. L. az előbbi határozat indokolásának végét is.