Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

716 Tisztességtelen verseny. Ifj. B. Gyula vallomásából kétségtelen, hogy ö nem volt megelégedve a felperesnél tett rendeléssel és ő ment onnan önszántából az alpereshez annak a felperesétől távol eső föüzletébe, hogy ott kedvezőbb vétellel próbálkozzék. Ha az eszerint az alperesnél vevőként jelentkezett ifj, B. Gyula ekkor meg is mondta az alperesnek, hogy az atyja már vett a felperesnél temetési cikkeket a halott részére, de ő azzal a vétellel nincs megelégedve, az alperesnek az az eljárása, hogy ennek tudatában is kész volt a nála jelentkezett vevőnek ugyanazon halott temetéséhez szükséges cikkeket eladni, sem egymagában, sem annálfogva, hogy a felperesnél olcsóbb árat szabott, nem minősíthető a tvt. rendelkezéseibe ütközőnek még akkor sem, ha ifj. B. Gyulát azzal is nyugtatta meg, hogy ,,majd visszautalja" a felperesnek az általa szállított koporsót, mert ily kijelentés, melyről a legegyszerűbb felfogású ember is felismerhette, hogy az a mással létesült ügylet megszüntetésére hatalommal nem bíró egyén üres szólama, okszerűen nem befolyásolhatta az amúgy is kedvezőbb vételre törekvő vevőt; az olcsóbb árszabás pedig az üzleti versenynek közkeletű megengedett eszköze. Minthogy végül a megállapított tényállás szerint az alperes Sz. nevü alkalmazottja nem önhatalmúlag, hanem a család tagjai hozzájárulásával és közreműködésével helyezte át a halottat a felperesi koporsóból az általa hozottba: a m. kir. Kúria nem látott az alperes magatartásában a tvt. rendelkezéseibe ütköző eljárást, következőleg az alperes felülvizsgálati kérelmének helyet adva, a megtámadott ítéletet megváltoztatta és a felperest keresetével egészben elutasította, egyben pervesztes létére mindháromfokú eljárás költségében marasztalta. (1932. nov. 23. — P. IV. 2964/1932.) 969. Tvt. 1. és 9. §. — Zsemleőrlő dobok utánképzése. — Tisztességtelen verseny megállapításának mellőzése. K, Nem vitás, hogy az alperes a felperesi gyártmányú minta alapján azzal hajszálnyi pontossággal azonos zsemleőrlő dobokat gyárt. Az a megállapítás sincs megtámadva, hogy a felperesi dobokkal azonos gyártmányokat alperesnél 1927-ben megrendelő B. S. vasöntöde r.-t. (H. és F.) a rendeléskor közölte az alperessel, hogy a mintául adott őrlődob a felperestől ered; amit különben az alperes már onnan is tudott, hogy 1926-ban a felperes sikertelen tárgyalást folytatott vele avégből, hogy az általa a bécsi A. cégtől eredő jogosítványa alapján forgalomba hozott ily dobokat az alperes üzemében állíttassa elő. Ügyszintén az is irányadó tény, hogy az alperes, ki azelőtt is foglalkozott különböző őrlődobok készítésével, az ú. n. A.-féle dobokat, minő a felperestől eredő minta, csak a S. által 1927-ben tett megrendeléstől fogva gyártott azok hű utánzataként. Nem vitás az sem, hogy a felperesi őrlődobok sem szabadalmazva, sem mintavédelem végett lajstromozva, sem védjeggyel ellátva nincsenek. Minthogy a dob minden felirat vagy jegy nélkül az őrlőkészülék belsejében van, annak mineműsége a vevő közönség körében, mely csak azt észleli, hogy az őrlődob fogakkal átütött bádoglemezből készült henger alak-