Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Tisztességtelen verseny általában. 967—' 715 (hiszen akkor a rádió fémdoboz a II. rendű alperes javára sem volt mintaként lajstromozva.) Helyes ezek szerint a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az I. rendű alperesnek a kérdéses dobozgyártás elvállalása előtt — az aggályai eloszlatása érdekében — a való tényállás iránt magához a felpereshez kellett volna fordulnia, amit megfelelő körültekintéssel a jogos verseny érdekeinek sérelme nélkül megtehetett volna, ennek elmellőzéséből tehát — az adott esetben — okszerűen következtette a fellebbezési bíróság, hogy az I. rendű alperes a való tényállás megismerése elöl tudatosan elzárkózott, es a felperes szerkesztette rádió-fémdoboznak a felperes és a II. rendű alperes közti jogviszonyra tekintet nélkül (a II. rendű alperes rendelésére) való szolgai utánzásával a felperes egyéni munkáját kihasználva, sértette annak verseny-helyzetét. Mivel a verseny módja az eset kiemelt körülménvei között tisztességtelen az alperesek részén, és így reájuk nézve az 1923: V. t.-c. 1. §-ába ütköző magatartás már emiatt is fennforog; a tisztességtelen verseny magánjogi következményeinek alkalmazása szempontjából nem perdöntő, hogy a rádió-fémdobozt a felperes sem nem szabadalmaztatta, sem nem mintalajstromoztatta, nem perdöntő az sem, vájjon a rádió-fémdoboznak az 1929. május 4. és 13. között megtartott budapesti nemzetközi vásáron közszemlére kiállítására, mint az 1911. évi XI. t.-c. 2. §-a és a 129.213/1928. XIX. K. M. számú rendelet szerint időleges (6 havi) oltalmat biztosító körülményre, a felperes mennyiben hivatkozhatnék az alperesekkel szemben, végül nem perdöntő annak a vizsgálása sem, vájjon mennyiben van a fémdoboznak újdonság jellege és mennyiben forognak fenn az üzemi titok jogosulatlan felhasználásának az 1923. évi V. t.-c. 15. §-ában megszabott tényálladéki elemei. A kifejtettek értelmében a tisztességtelen versenycselekményt II. és III. rendű alperesek mindenesetre szándékosan, az I. rendű alperes pedig legalább is gondatlansággal követte'el. Megfelel tehát az 1923. évi V. t.-c. 1. §. második bekezdésében és 33. §-ában foglalt jogszabályoknak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, mellyel mindhárom alperesnek kártérítö kötelezettségét a Pp. 391. §-a értelmében közbenszóló ítélettel megállapította. (1932. okt. 19. — P. IV. 1619/1932.) 968. Tvt. 1. § Tisztességtelen verseny Másnál beszerzett temetkezési cikkekkel már ellátott halott eltemetése céljára hasonló cikkek olcsóbb áron szolgáltatása. K. Id. és ífj. B. Gyula vallomásai szerint nem a felperesi üzlet közelében levő alperesi fióküzletben alkalmazott Sz. Ferenc igyekezett őket a felperesnél vásárlástól eltéríteni, hanem ők elegyedtek vele szóba és Sz. megtudva, hogy hitelbe akarnak temetkezési cikkeket vásárolni, csak anynyit mondott, hogy arra ő nem jogosult, forduljanak magához a távoli főüzletben levő alpereshez. Ezután tudták csak meg idb. és ífj. B. Gyula is a felperes közeli üzletéből kilépő B. Margittól, hogy az már ott áll szóban temetési cikkek dogában.