Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

694 Kereskedelmi jog. Az itt is irányadó tényállás szerint a biztosított a folytatólagos időszaki díjaknak — amilyenekről ebben a perben szó van — megfizetésére külön-külön írásbeli kötelezettséget nem vállalt, ennélfogva e díjaknak bírói úton való érvényesítésére, a biztosító alperes az 1927: X. t.-c. 9. §-a értelmében jogosítva nem lett volna. Igaz ugyan, hogy a perbeli kötvényre rávezetett általános biztosítási feltételeknek a társaság díjkövetelésének bírói érvényesítéséről szóló 5. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a társaság a későbbi időszakok díjait a biztosítottnak erre vonatkozó külön-külön írásbeli kötelezése hiányában abban az esetben is érvényesítheti bírói úton, ,,ha a szerződő (t. i. a biztosított) a folyó biztosítási év díjának egy részét már megfizette, vagyis a díjfizetést az illető biztosítási évre már megkezdte"; azonban ez a szerződéses kikötés, mint a fenti törvényes kényszerítő erejű rendelkezéssel egyenesen ellentétben álló kikötés, joghatállyal nem bír; mert az egymással szerződő felek az egymás közötti jogviszonyukat illetően csakis olyan szerződéses kikötéseket tehetnek, amelyek jogérvényes törvényi rendelkezésekkel ellentétben nem állanak. Ebből folyóan a fellebbezési bíróságnak a szóban levő, elmulasztott második évi díjrészleteknek a biztosító alperes által való perelhetését illető jogi álláspontja téves. Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, mintha a biztosítottnak, illetve az ennek képviseletében eljárt P. Ferencnek az a fent kiemelt ténye, amely szerint a szóban levő, hátralékos díjrészletek összegét a biztosító alperesnek felajánlotta — a folytatólagos díjak külön írásbeli kötelezésének hiányát pótolná; mert a fentebb is már hivatkozott törv. kényszerítő jogszabálya szorosan értelmezendő, és az itt előírt külön-külön, írásban való kötelezés ilyen módon való pótlásának helye nem lehet. A nem vitás tényállás szerint a biztosított az 1929. évi december hó 1, napjával kezdődött második biztosítási évre eső biztosítási díjnak különkülön írásban nem kötelezett havi részleteit 1930. május 1-töl kezdve tényleg ki nem fizette, és még ugyanezen biztosítási év folyamán: 1930. november 15. napján meghalt. A m. kir. Kúriának a jelenlegivel egészen azonos természetű perekben hozott többrendbeli ítéletében egyöntetűen kifejezett, már állandósult joggyakorlata értelmében az 1927: X, t.-c. 5. §-ának első bekezdésében a. biztosító részéről megkívánt, a biztosítotthoz intézendő felhívásnak a szüksége csakis olyan esetekre vonatkoztatható, amikor az első biztosítási időszakra, vagy olyan későbbi (folytatólagos) biztosítási időszakra eső biztosítási díjról van szó, amely folytatólagos biztosítási díjnak, vagy díjrészleteknek megfizetésére a biztosított magát külön-külön a mindenkori esedékességre írásban kötelezte, mint amely biztosítási díjakat a biztosító a törvény értelmében bírói úton érvényesíteni is jogosult, de amely díjaknak ellenértékeként viszont a biztosító, erre az időre a biztosítási kockázatot is viselni köteles a biztosítottal szemben. A jelen esetben azonban a fentebb kifejtettekre való tekintettel is nem ilyen díjakról van szó, és minthogy az irányadó, fentebb kiemelt tényállás szerint a biztosított a halála napját magában foglaló második bizto-