Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

688 Kereskedelmi jog. sítási szerződés megkötése idején (1930. február 28.) való megkezdődését, az általános biztosítási feltételek 2. cikkében foglalt, a fentebb kifejtettek szerint joghatályos, szerződéses kikötés arra az időpontra tolta ki, „amikor a kötvény — a benne felszámított első évi díj, illetve díjrészlet s az illetékek készpénzben történő és teljes lefizetésével — beválíatott." Eszerint az általános biztosítási feltételek idézett tartalma értelmében a fennforgó esetben a biztosító felelősségének kezdete szerződésileg kifejezetten két körülményhez, nevezetesen a bizonyítási kötvény beváltásához és az első negyedévi díjrészlétnek egyidejűleg készpénzben való kifizetéséhez fűződik. E két körülmény be nem következte tehát kellő alapul szolgálhatott a biztosítónak arra, hogy felelősségének kezdetét be nem állottnak tekinthesse; más pedig a nem is vitás, irányadó tényállás szerint ezeknek a körülményeknek egyike sem következett be. Téves ugyan a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperesi biztosító, az általános biztosítási feltételek 3. cikkének utolsó bekezdésében foglalt kikötés értelmében az első időszakra eső díj beszedésével kapcsolatos kötvény kikézbesítésére vonatkozó kötelezettségét magától kifejezetten elhárította; mert az egyedül a díjfizetésről intézkedő ezen 3. cikk utolsó bekezdésében csak az köttetett ki, hogy: ,,a társulat nincs kötelezve arra, hogy az esedékes díj fizetésére felszólítson, vagy azokat beszedesse; a díjfizetés elmulasztásának következményei, arra való netaláni hivatkozással, hogy ez korábbi esetekben így történt, nem háríthatók el —" ellenben egy szóvá! sem mondja ez a szerződéses megállapodás azt, hogy az alperesi biztosító a biztosítási kötvény kikézbesítésére vonatkozó kötelezettségét is elhárítja magától, amit a dolog természete szerint különben sem tehetne; kérdés azonban a fenntebbiek mellett még az — amint erre már a fellebbezési bíróság is helyesen mutatott rá — hogy: a perbeli kötvénynek 1930. február 28-án történt kiállításától egészen a biztosítottnak az 1930. évi március 4. történt elhalálozásáig eltelt időköz mérve nem állapítja-e meg az alperesi biztosítónak a biztosítási kötvény kikézbesítése körüli olyan mulasztását, amely kártérítő felelősségét vonná maga után a kedvezményezettel szemben? A fellebbezési bíróságnak ide vonatkozóan, a per idevágó adatainak és a felvett bizonyítékoknak tüzetes mérlegelése alapján, helytállóan megindokolt azt az álláspontját, hogy a kötvény kiszolgáltatásában való említett mérvű késedelem az alperes biztosító felelősségének megállapítására nem alkalmas — a kir. Kúria is helyesnek fogadta el ítéleti döntésénél, arra való különös figyelemmel is, hogy az irányadó perbeli tényállás szerint az ügyleti felek között nem létesült a biztosítási kötvénynek az 1930. március 4-ét megelőző időpontban leendő kikézbesítésére vonatkozó megállapodás. Minthogy a fentebb kifejtettek értelmében az általános biztosítási feltételek 2. cikkében foglalt kikötés a fennforgó esetben joghatályosan ki volt köthető és minthogy az egyébként jogérvényesen megkötött biztosítási szerződés a kötvény kézbesítésének, illetve az első díjrészlet lefizetésének hiányában, a biztosítottnak 1930. március 4-én történt elhalálozása idején —• már a fellebbezési bíróságnak helyes ítéleti megállapítása szerint