Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Életbiztosítás. 936—938. 681 az ennek kiegészítő részét képező általános biztosítási feltételekben kitett feltételei és kikötései, feltéve, hogy a keresk. törvény vonatkozó kötelező rendelkezéseivel ellentétben nem állanak — a feleket feltétlenül kötelezik. K. Felperesnő néhai férje, a biztosított, az irányadó tényállás szerint 1929. november 16-án öngyilkos lett. Idevonatkozóan a biztosítási kötvény főszövegében kifejezetten is felhívott általános biztosítási feltételek 6. szakaszának 4. pontja szószerint akként rendelkezik, hogy: „a biztosítás érvénye kiterjed öngyilkosság esetére is, feltéve, hogy az öngyilkosság a kötvény kiállításától számított 2 éven túl következik be." Ez a kikötés, illetve biztosítási feltétel a keresk. törv. 504. §-a első bekezdésének befejező részében foglalt törvényi rendelkezéssel semmi tekintetben ellentétben nem áll, következőleg a feleket, mint joghatályosan kikötött, feltétlenül kötelezi is. Minthogy a perbeli biztosítási kötvény 1928. évi február hó 28. napján állíttatott ki, a biztosított pedig 1929. évi november hó 16. napján, tehát az előbb említett időponttól számítandó két évnél korábban lett öngyilkos — nyilvánvaló, hogy az alperes, a fennforgó körülmények között, az idézett szerződéses kikötés értelmében a biztosítási összeget megfizetni nem tartozik. Az általános biztosítási feltételeknek ezen fentidézett, egészen világos és minden kétséget kizáró kikötésével szemben, merőben alaptalanul vitatja a felperes azt, hogy a szóbanlevő két év nem a kötvény kiállításának a napjától, hanem az ezt négy hónappal megelőző 1927. október 28-tól volna számítandó. (1932. nov. 30. — P. VII. 3169/1931.) 938. Kt, 506., 475. §. — Biztosítási szerződés megtámadhatatlanságának kikötése. — I. A biztosítási kötvény megtámadhatatlanságának kikötése lényegileg azt jelenti, hogy a biztosító a biztosítottat terhelő közlési kötelezettség elmulasztásának, vagy tudatos elhallgatásának jelentőséget nem tulajdonít. — II. A megtámadhatlanság kikötése nem jogosítja fel ugyan a szerződő felet csalárd eljárásra; ámde a valótlan előadás, vagy tudatos elhallgatás magában véve még csalárd eljárást nem jelent; mert ennek megállapításához szükséges a valótlanul nyilatkozó, vagy a kötelező nyilatkozattételt tudatosan elmulasztó félnek valamely olyan ténye, amely a való tényállás kiderítését a biztosítóra nézve lehetetlenné teszi, vagy legalább is lényegesen megnehezíti. K. Alperesnek az őt marasztaló értelmű fellebbezési bírósági ítélet elleni felülvizsgálati panasza elsősorban az, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértést követett el avval, hogy a néhai biztosított által — biztosítási ajánlata megtételénél — csalárd szándékkal történt megtévesztését, mint a biztosítási kötvény megtámadhatatlanságát kizáró okot meg nem állapította és evvel kapcsolatban vitatja azt, hogy a fellebbezési bíróságnak módjában állott volna az előterjesztett bizonyítási indítványának helytadása útján megállapítani azt, hogy a néhai biztosítottnak végeredményében halálát okozott betegségei már az ajánlattétel idején is fennállottak.