Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

682 Kereskedelmi jog. Ez a felülvizsgálati panasz egész terjedelmében alaptalan, mert attól el is tekintve, hogy az alperes, a fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyv és ennek mellékletei szerint a fellebbezési eljárásban ilyen bizonyítási indítványt sem nem tett, sem fenn nem tartott — maga az alperes vitatta fentkiemelt tényállítás csakis az általa a perben is vitatott közlési kötelezettség megsértésére, nem pedig az ő (az alperes) csalárd szándékkal való megtévesztésére, mint a kötvény megtámadhatlanságát kizáró és perdöntő jelentőséggel bíró körülményre vonatkoztatható. .. . Mint a fejben I. és II. a. . . . már pedig az alperes a néhai biztosítottnak valamely ilyen tényét nem is állította. Ebből folyóan helyes a fellebbezési bíróságnak az az idevonatkozó ítéleti indokolásbeli megállapítása, hogy a fennforgó esetben a két év elteltével megtámadhatlanná vált 2. •/• alatti biztosítási kötvény általános biztosítási feltételeinek 5. §-ában meghatározott csalárd megtévesztés a biztosított terhére meg nem állapítható. Az ezen a jogi állásponton nyugvó, helytállóan megindokolt, elutasító értelmű fellebbezési bírósági ítéleti döntés eszerint nem sérti az anyagi jogot; az alperes idevonatkozó felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. Ami ezek után az alperesnek egyéb felülvizsgálati tényelőadását és az erre alapított felülvizsgálati kérelmeit illeti, ezeket, mint az egész eddigi eljárás során fel nem hozottat, illetve elő nem terjesztett új tényelőadást és kérelmeket, a kir. Kúria, a Pp. 535. §-a értelmében figyelembe nem vette. Alperes u. i. a per érdemében a per egész folyamán egyedül azon az alapon védekezett, hogy a néhai biztosított biztosítási ajánlata megtételénél a ker. törv. 474. és 475. §<§. értelmében őt kötelezett közlési kötelezettség ellen vétett és netaláni marasztalása esetére a fellebbezési eljárásban csakis az iránt terjesztett elő kérelmet, hogy a netaláni marasztalási összegből 20%-nak az örökösödési adó biztosítására leendő visszatartására ítéletileg fel jogosíttassák, a marasztalási összeg 1%-a pedig törvényes nyugtabélyeg címén levonásba hozassék; ellenben olyan tényelőadást, hogy az 1930. évi április 1-én esedékes havi díjrészletet a néhai biztosított sem akkor, sem az ugyanezen hó 13-án bekövetkezett haláláig egyáltalán meg nem fizette — az alperes a per egész folyamán nem tett, hanem ezt csak felülvizsgálati kérelmében adta elő C9 ugyancsak a felülvizsgálati kérelemben kérte csak ezen az alapon az 1927. évi X. t.-c. 9. §-ára utalással annak ítéleti megállapítását, hogy a biztosítási összeg kifizetése iránti kötelezettsége, az esedékessé vált említett díjrészlet lefizetésének elmulasztása okából az 1930. évi április hó 1. napjával megszűnt, és vitatta, hogy a felperes kereseti követelésével ebből az okból is elutasítandó. Az iránt is csak a felülvizsgálati kérelemben terjesztett elő elsőizben kérelmet az alperes, hogy netaláni marasztalása esetén a marasztalási öszszegből az elhalálozási biztosítási év lejáratáig esedékes biztosítási díj levonassék; holott ilyen tényelőadást és kérelmet sem terjesztvén elő az alperes az egész eddigi eljárás során, ez a tárgyalás keretébe sem volt vonható. (1932. dec. 14. — P. VII. 2906/1931.) r