Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

680 Kereskedelmi iog. szában ugyanis a biztosított kijelentette, hogy vadászni szokott, ezzel pedig a fegyverek időnként való tisztogatása együtt jár. A fegyvertisztítással összekötött kockázat vállalását tehát az idézett tartalommal tett ajánlat alapján kötött biztosítási szerződésben, a biztosítási feltételek 8. §-ában megjelölt kivételek ellenére is bentfoglaltnak kell tekinteni, de egyébként is a fegyvertisztogatást rendes körülmények között nem lehet kivételes elbánást igénylő, veszélyesen kockázatos cselekménynek minősíteni. (1933. máj. 11. — P. VII. 6072/1932.) Részben azonos: P. VII. 6033/1932. 936. Kt. 504. §. — Biztosítási év számítása. — A biztosítási év számítására a Kt. 329. §-ának 2. pontját nem lehet alkalmazni. (Nem szószerint a határozatból.) K. A perbeli biztosítási szerződésnek (C. alatti eredeti biztosítási kötvény) kiegészítő részét képező általános biztosítási feltételek 2. §-a, a perbeli esetet illetően azt a kikötést tartalmazza, hogy: „ha a biztosított személy az első biztosítási évben öngyilkosság folytán hal meg, akkor a társaság csak az illető biztosítás teljes díjtartalékát köteles fizetni." Szükségessé vált ennek folytán a pere® felek által vitatott annak a perdöntő kérdésnek az eldöntése, hogy: a biztosítottnak a fentiek szerinti időpontban (1929. augusztus 16.-át 3—4 nappal megelőzően) öngyilkosság folytán bekövetkezett halála még az első biztosítási évben történt-e vagy nem? A fennforgó esetben a perbeli biztosítási ügyletről az alperes biztosító által 1928. évi augusztus hó 16. napján, a néhai biztosított részéről kifogás nélkül elfogadott, a kereseti követelésnek alapjául szolgáló C-/. alatti eredeti biztosítási kötvény állíttatván ki — a fellebbezési bíróságnak erészbeni, helytállóan megindokolt megállapítása szerint: a jelen perbeli életbiztosítási szerződés az 1928. évi augusztus hó 16. napi kezdettel megkötöttnek tekintendő; ebből folyóan pedig az első biztosítási év ugyanevvel a nappal kezdődött és 1929. augusztus hó 15. napjával végződött. A felperesnek ide vonatkozó felülvizsgálati panaszai tehát alaptalanok. Téves — bár a jelen per elbírálása szempontjából jelentőség nélkül való — a fellebbezési bíróságnak az az ide vonatkozó, a keresk. törv. 329. §-a első bekezdésének második pontjára alapított indokolásbeli megállapítása, hogy az első biztosítási év a fennforgó esetben 1929. augusztus 16-án éjjel 12 órakor telt csak le; mert az említett törvényhely nem ez esetre vonatkozik. A perbeli életbiztosítás első éve eszerint: 1928. augusztus 16.-tól 1929. augusztus 15.-ének éjjeli 12 órájáig tartván, a biztosítottnak öngyilkosság folytán beállott halála pedig, az irányadó tényállás szerint 1929. augusztus 16.-át 3—4 nappal, tehát nyilván még az első biztosítási év letelte előtt következvén be — nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak a felperest a biztosítási tőke megfizetése iránti kereseti kérelmével elutasító értelmű ítéleti döntése. (1932. dec. 5. — P. VII. 2078/1931.) 937. Kt. 504. §. — Életbiztosítás öngyilkosság esetére. — A biztosítási szerződésnek magában a biztosítási kötvényben és