Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
Biztosítás. 932—932. 675 :az esetben is, ha a járadékra jogosult az életjáradék kiszolgáltatására kitűzött határnap előtt meghal, köteles az életjáradéknak az illető időszaknak a halálozási nap előtt lefolyt részére aránylagosan eső részét az elhalt járadékra jogosult örököseinek kiadni. K. Az életjáradéknak már fogalmi meghatározásában rejlő rendeltetése és célja — miként ezt már a kir. Kúria a P. H. T.-nak 119. száma alatt közölt elvi jelentőségű határozatában is kifejtette — kétségtelenül az, hogy ez az arra jogosultnak életfenntartására szolgáljon. Ennek a rendeltetésének szempontjából egészen közömbös az, hogy az életjáradék valamely tisztán magánjogi életjáradéki szerződéssel, avagy valamely életbiztosítási társasággal kötött járadékbiztosítási, tehát kereskedelmi ügylettel lett az életjáradékára jogosult részére biztosítva, ebből folyóan az alperesnek erre a megkülönböztetésre alapított felülvizsgálati érvelése nem helytálló, az ehhez kapcsolódó az a felülvizsgálati panasza pedig, hogy a fellebbezési bíróság helytelenül alkalmazta a P. H. T.-ba 118. szám alatt felvett elvi jelentőségű kúriai határozatban foglalt anyagi jogszabályt — alaptalan. Az ezek szerint ebben a perben is alkalmazandó annak a jogszabálynak az alkalmazásával pedig, hogy t. i. akkor, amikor valamely életjáradéki szerződésben, a meghatározott időre szóló életjáradéknak egy bizonyos meghatározoti napon való utólagos kiszolgáltatása van kikötve, a járadékfizetésre kötelezett abban az esetben is, ha a járadékra jogosult az életjáradék kiszolgáltatására kitűzött határnap előtt meghal, köteles az életjáradéknak az illető időszaknak a halálozási nap előtt lefolyt részére aránylagosan eső részét az elhalt járadékára jogosult örököseinek kiadni, az anyagi jognak megfelelően döntött a fellebbezés bíróság akként, hogy az alperes az 1929. évi október 10. napjától az életjáradékra biztosítottnak az 1929. évi december 31. napján bekövetkezett haláláig eltelt időre aránylag eső összege szerint vitássá nem tett járadékrészletösszeget a felperesnek, mint az életjáradékra biztosított igazolt örökösének megfizetni köteles. A kir. Kúria a fellebbezési bíróság ilyen értelemben való ítéleti döntésének indokolását, a maga egészében helytállónak fogadta el. Ebből folyóan alaptalan az alperesnek azt vitató felülvizsgálati panasza is, hogy a fellebbezési bíróság, a kifejezetten helyesen megállapítottnak elfogadott tényállásból, nyilván helytelenül levont jogi következtetéssel és iratellenesen állapította meg azt, hogy a perbeli biztosítási szerződés (D) az utólagos teljesítésre meghatározott nap előtt bekövetkezhető halálesetet megelőzően lefolyó életjáradékrészletröl való kifejezett lemondást nem tartalmaz. Ennek a panasznak az alaptalansága a biztosítási .szerződés vonatkozó kikötéseinek egyszerű betekintéséből nyilvánvaló, amelyekben ilyenféle lemondás, semmilyen formában, sehol elő nem fordul. Helyes a fellebbezési bíróságnak az az indokolásbeli megállapítása is, hogy a biztosítási szerződésnek arra vonatkozó kikötés, amely szerint a perben szóban levő járadékösszeg 1930. január 10-én volt fizetendő, csak fizetési időpontként lett a szerződő felek között meghatározva, míg a járadék43*
