Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

676 Kereskedelmi ;'og. fizetési kötelezettség teljesítése megszűnésének időpontja, nem az említeti nap, hanem a biztosított elhalálozásának a napja, alaptalan ebből folyóan az. alperesnek ide vonatkozó felülvizsgálati vitatása és az erre alapított panasza is. (1932. nov. 16. — P. VII. 2443/1931.) 934. Kt. 498. §., 1928: XII. t.-c. 20. §. 3. bek. — Életbiztosítás és nyugdíjbiztosítás közti különbség. — I. Ha a biztosító olyan tartalmú biztosítási kötvényt állít ki a biztosított részére, amelyben ennek halála esetére, illetőleg pótnyilatkozat értelmében bizonyos életkor elérése esetére meghatározott összeg kifizetésére vállalt kötelezettséget, az ügylet mindkét alakjában életbiztosítás, mert a biztosító fizetési kötelezettsége nincs feltételezve egy meghatározott élettartam elérésétől, amennyiben a biztosítási összeg a biztosítottnak a kötvényben megjelölt életkor elérésénél korábban bekövetkező elhalálozásával is esedékessé válik. — II. Ezzel szemben a nyugdíjbiztosítás olyan személybiztosításí jogügylet, amelynél a biztosító fizetési kötelezettsége csak a biztosított egyén meghatározott életkorának elérése esetére következik be. A két szerződés tehát céljában lényegesen különbözik egymástól és jogi minősítésére nézve annak az eseménynek szerződésbeli megállapítása a döntő, amelynek bekövetkezésétől függ a biztosító fizetési kötelezettsége. K. I. A nem vitás tényállás szerint az alperes olyan tartalmú biztosító kötvényt állított ki a felperes javára, amelyben ennek halála esetére, majd a pótnyilatkozat szerint 95. életévének elérése esetére is 40.000 korona biztosítási összeg kifizetésére vállalt kötelezettséget. Ez a biztosítási ügylet mindkét alakjában életbiztosítás, mert a biztosító fizetési kötelezettsége nincs feltételezve egy meghatározott élettartam elérésétől, amennyiben a biztosítási összeg a biztosítottnak a kötvényben megjelölt 95-ik életévénél korábban bekövetkező elhalálozásával is esedékessé válik. (. . . Mint a fejben II. a. . . .) Nem nyújt alapot a szerződés nyugdíjbiztosító jellegének megállapítására a felperesnek az okiratban kifejezésre nem jutó az a szándéka, hogy a szolgálati viszonnyal kapcsolatban megkötött biztosítási szerződéssel a korábbi munkaadójánál elvesztett nyugdíjigényt kívánta kárpótolni, sem HZ a körülmény, hogy a biztosítási díjak a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati szerződés alapján az alperest terhelték. Az életbiztosítási szerződést a felperes az alperesnél volt szolgálatának a megszűnése után is szabályosan fenntartotta s a később esedékes díjakat a sajátjából fizette. Az életbiztosítási szerződésből eredőleg pedig a felperes az alperes ellen azért nem érvényesíthet jogokat, mert az 1928: XII. t.-c. 21. §-a szerint mind a biztosító vállalatnak, mind a szerződő félnek a 20. §. alá eső biztosítási szerződésből eredő minden fizetési kötelezettsége megszűnik a törvény életbelépésével. A szolgálati szerződésnél megkívánt jóhiszemmel egyébként sem volna