Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Biztosítás. 930—931. 673 védelmezőén hasznosíthatta, 1931. október hó 17-ig az 1923: XXXIX. t.-c. 2. §-ának 1. bekezdésében meghatározott magasabb kárkamatot köteles a felperesnek megtéríteni. 1931. október hó 17-től kezdve azonban az 5610/1931. M. E. r. 14. §-a értelmében csak a törvényes késedelmi kamatot. A megállapított kár összegéből helyesen vonta le a fellebbezési bíróság az alperes által 1931. október hó 15. napján megfizetett 1000 P.-t, miután, — habár jogfenntartással is fizette ezt az összeget az alperes, — kétségtelen, hogy résztörlesztésül kötelezettsége részbeni teljesítésére szolgáltatta a felperesnek. Ellenben ez után az összeg után a kereset beadása napjától a fizetés napjáig jogszerűen ép úgy megilleti a magasabb kárkamat a felperest, mint a megítélt többi tökeösszeg után s ezért a fellebbezési bíróság ítéletét ebben a részében meg kellett változtatni s az alperest 1000 P. után 1928. január 3-tól, 1931. október hó 15-ig terjedő időre ugyancsak magasabb kárkamat fizetésére kellett kötelezni. (1933. febr. 9. — P. VII. 5559/1932.) 931. Kt. 487. §. — Biztosítási szerződésen alapuló követelés elévülése. — Elévülés határideje a biztosítási szerződésen alapuló követelésnek megállapodás hatálytalanítására irányuló kérelem kapcsán érvényesítése esetében. K. Abban az esetben, ha a felperesi megbizottnak az említett megállapodás tárgyában lefolytatott ténykedése hatálytalannak volna tekintendő — amint ezt az I—III. rendű felperesek vitatják — és amely esetben ennek következményeképen azt a helyzetet kellene beállottnak tekinteni, hogy a felperesek jelen keresetük megindításáig (1930. április 26.) a már 1921. előtt esedékessé, 1921-ben pedig a hadiállapot megszűntével, érvényesíthető «is volt, ezen követeléseik érvényesítése iránt semmiféle jogérvényes lépést nem tettek — úgy a felpereseknek jelen perbeli követelése — már a fellebbezési bíróságnak ereszben is helyes döntése szerint is, — a K. T. 487. §-a értelmében nyilvánvalóan elévült. Nem helytálló a felpereseknek az az idevonatkozó felülvizsgálati vitatása, hogy a jelen esetben nem a kereskedelmi törvény 487. §-ában, a biztosítási szerződésből eredő igényekre vonatkozóan meghatározott egy éves, hanem az általános magánjogi 32 éves elévülési idő az irányadó, mert keresetükben — felülvizsgálati vitatásuk szerint — nem biztosítási szerződésből eredő igényt érvényesítettek, hanem a fent már ismételten említett egyességnek a megtámadása a jelen per tárgya. Tarthatatlan pedig felpereseknek ez a jogi álláspontja, és ehhez képest alaptalan az idevonatkozó felülvizsgálati panaszuk azért, mert felperesek bár avval a kiindulással, hogy reájuk nézve az említett egyesség — vitatásuk szerint — joghatállyal nem birhat, biztosított tőkéiket igényelik, és kereseti kérelmük sem meghatalmazottuk cselekményeinek érvénytelenítésére, hanem az 5 /., 7-/. és 87. alatti biztosítási kötvényeik szerint biztosított összegeknek a megfizetésére irányul. Ez a teljesítésre irányuló kereseti kérelem pedig kétségtelenül csakis az illető biztosítási szerződésekből szárDöntvénytár. 1933. 43