Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

•670 Kereskedelmi jog. alperes az anyagértékért járó kártérítést, ahelyett, hogy a biztosítottak kezeihez fizetné, bírói letétbe helyezi, meghiúsulhatott és nemcsak a malom újjáépítését tehette bizonytalanná, hanem azt is, hogy a biztosítottak a kiegészítő kártérítési összeg esedékessé válásának feltételét teljesítsék. Az alperes tehát, — aki mindezeket a körülményeket az általa jól ismert tényállás alapján mérlegelhette, — a biztosítottak kezéhez a Sz. Ilona, m[nt tulajdonostárs által támasztott igényre való tekintet és veszély nélkül teljesíthetett volna. Ezért, minthogy az alperes egyfelől a kifejtettek szerint jogellenesnek tekintendő azzal az eljárásával, hogy az anyagkártérítés összegéből 3125 P. 97 fillért bírói letétbe helyezett, önmaga idézte elő azt, hogy ez az összeg a később bekövetkezett körülmények miatt legnagyobb részben nem volt a malom helyreállítására fordítható s így az abban való késedelemre jogszerűen nem hivatkozhat, másfelől a biztosítottak az alperes által 7-/. alatt csatolt jelentés szerint a malomépületet régi terjedelmében, magát a malmot pedig, bár kisebb keretek között, de annyira helyreállították, hogy az üzemben tartható, a felperes a kiegészítő kártérítés összegét jogszerűen követeli. Viszont azonban nem jogszerű a felperesnek az az álláspontja, hogy az alperes a H. alatt csatolt biztosítási kötvény 7., 9., 12. pontja alatt megjelölt sikszita, porszürőgép, lisztkeverőgép után járó kiegészítő kártérítés 2933 P 35 fillér összegének megfizetésére is kötelezendő volna. Ebben a kérdésben ugyanis a tényállás az, hogy az elégett malomban volt ezeknek a gépeknek dr. H. Károly volt a tulajdonosa s az alperes érettük anyagkártérítés fejében 2646 P 67 fillért a nevezettnek fizetett ki, amihez a biztosítottak hozzájárultak. Ebből a tényállásból pedig az következik, hogy a biztosítottak azzal, hogy elismerték, hogy az említett 7., 9., 12. pont alatt felsorolt gépek tulajdonjoga harmadik személyt illet, s ugyanezt illeti az értük járó anyagkártérítés is, ezeket a gépeket a biztosítási szerződésük keretéből kivették, tehát kiegészítő kártérítést érettük nem is követelhetnek és pedig annál kevésbbé, mert ezeket mint a malom alkatrészeit helyre sem állították. Mindezek folytán, kiemelve még azt, hogy az alperes ugyancsak a már kifejtettekhez képest azt sem kívánhatja jogszerűen, hogy 1658 P. 50 fillérnek 1932. március 19-én történt bírói letétbe helyezése teljesítés gyanánt vétessék számításba, kiegészítő kártérítés címén a fellebbezési bíróság ítéletében megjelölt, a fentebb tárgyalt kifogásoktól eltekintve, egyébként öszszeg szerint nem kifogásolt 5257 P. 15 fillért köteles fizetni. Nem alapos a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság az alperest az általa a budapesti központi kir. járásbíróságnál az E-/, alatt becsatolt kérvény szerint bírói letétbe helyezett 3125 P 97 fillérből a tapolcai kir. járásbírósághoz átutalt és ott még bírói letétben kezelt 2162 P 25 fillérnek ismételt megfizetésére jogszabálysértéssel nem kötelezte. A 13-/. alatt csatolt végzés tartalma szerint ugyanis B. József és neje, valamint Sz. Ilona a letétbe helyezett összeg kiutalása iránt a budapesti központi kir. járásbírósághoz közös kérvényt adtak be s e kérvény folytán a bíróság részükre azt ki is utalványozta. Ezek szerint pedig, annak elle-