Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

666 Kereskedelmi jog. biztosítási szerződésben meghatározott személyenkénti 30.000 koronán túl is korlátlan mennyiségben és mindenkorra magára vállalta; és pedig úgy M. Ferenccel és jogutódaival, mint a jelen perbeli felperes jogelődeivel szemben, úgy hogy a „B. villamossági r.-t."-ot, vagy ennek alkalmazottját az említett balesetből kifolyólag soha semmiféle magánjogi természetű fizetés, kiadás, kár, vagy veszteség nem érheti. Nem is vitás, irányadó tényállás szerint a ,,B. villamossági r.-t." az ezen közjegyzői megállapodásból eredő jogait a felperesre engedményezte, és ezt az engedményezést az alperes tudomásul vette; az alperes pedig e megállapodásnak megfelelően fizette és máig is fizeti (megtéríti) az időközben felemelt, majd 48 P 34 f.-ben megszabott havi járadék összeget, annak idején a felperes jogelődeit képező pénztáraknak, majd ezek jogutódának: a felperesnek. Felperes az 1928. évi január 30. napjától kezdődő hatállyal M. Ferenc balesetet szenvedett igény jogosultnak addigi járadékát az 1927. évi XXI. t.-c. 217. §-ában foglalt törvényes felhatalmazás alapján kiadott 4223/1928. Eln. N. M. M. rendelet folytán emelte fel 113 P. 68 f.-re; ennek a felemelésnek a jogszerűsége tehát kérdéses nem lehet. A fent szóbanlevő közjegyzői okiratba foglalt megállapodás szerint az ügyleti felek közt létesült jogügyletnek jogi minőségét illetően a fellebbezési bíróság arra, az alperesi felülvizsgálati panasszal megtámadott eredményre jutott, hogy az nem minősíthető biztosítási szerződésnek, hanem a ,,B. villamossági r.-t." tartozásnak az alperesi biztosító részvénytársaság által történt átvállalásának. A fellebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban téves; mert az A, alatti közjegyzői okirat szövegéből kitűnően a létrejött megállapodásnak az volt a célja, hogy az alperesnek a már az 1907-ben létrejött szavatossági biztosítási szerződés értelmében is, de e szerint csak 30.000 korona erejéig fennálló kötelezettsége M. Ferenc igényjogosultra vonatkozóan, e 30.000 korona maximális összegen túl is korlátlan mennyiségben kiterjesztessék anélkül, hogy a korábbi ügylet biztosítási jellegén változás történt volna. Ilyen körülmények között az A. alatti közjegyzői okirat szerinti ügylet az alperesi részvénytársaság részéről való puszta tartozás átvállalásnak nem minősíthető; mert egyfelől a 30.000 korona maximális összeg erejéig az alperest az 1907. évi szavatossági biztosítási szerződés alapján addig is terhelő tartozásának átvállalásáról a dolog természete szerint beszélni nem lehet, másfelől pedig az alperesnek e 30.000 koronát meghaladóan az A. alatti okirat szerint elvállalt további tartozása, mint csak ebben az időpontban keletkezett, ugyancsak nem átvállalt, hanem eredeti, egyenes tartozásának minősül. Ezek szerint a fellebbezési bíróság által tévesen tisztán tartozás átvállalásnak minősített jogügyleti megállapításhoz fűződő fellebbezési bírósági ítélet indokolása sem helytálló, és ide vonatkozóan a kir. Kúria az A. alatti közjegyzői okirat tartalma és a fentkiemelt irányadó tényállás alapján, az ezen közjegyzői okirat szerint, az ügyleti felek közt létrejött jogügyletnek jogi minősítését illetően azt állapítja meg, hogy ezzel a jogügylettel, az