Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Bixiosiíás. 926—927. 665 rint harmadik személy javára fennálló kártérítési, vagy szavatos­sági kötelezettségéből folyóan terheli, — a keresk. törvény 463. §-ában meghatározott kárbiztosítás (nem pedig életbiztosítás), amelynek ebbeli minőségén nem változtat az, hogy a biztosított­nak ez a kártérítési kötelezettsége emberi életben, vagy testi ép­ségben bekövetkezett kártétel folytán következett is be. — II. Az a megállapodás, amelynek értelmében a biztosító összegszerűen limitált fizetési kötelezettsége korlátlanná válik, a megállapodás előtt már keletkezett igények tekintetében sem egyszerű tartozás­átvállalás, hanem a korábbi szavatossági biztosítási szerződés értékhatárának kiterjesztése, anélkül, hogy ezáltal az eredeti szavatossági biztosítási ügyletnek biztosítási jellegén egyébként változás történnék. — III. A biztosítási jogügyletnek már fogal­milag kockázatvállalással járó természetéből következik az, hogy a biztosító a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságára alapított kifogással jogszerűen nem védekezhet. (A II. a. nem szószerint a határozatból.) K. A fellebbezési bíróság ítéletének alapjául szolgált tényállás, felül­vizsgálati megtámadás hiányában, a Pp. 534. §-a értelmében az ehelyütt való ítélkezésnél is a maga egészében irányadó. E tényállás szerint a ,,B. villamossági r.-t." — amelynek rovására esőén, M. Ferenc igényjogosult 1912. évi május 29-én olyan üzemi balesetet szenvedett, amelyért részére a felperes jogelődétől, az „Országos munkás­biztosító pénztártól", majd folyamatosan a felperestől, törvényszerű kár­talanítás jár, az alperesi biztosító részvénytársasággal, még az említett bal­esetet mintegy öt évvel megelőzően: 1907. évi június 30-án olyan baleset-, illetve szavatossági biztosítási szerződést kötött, amelynek értelmében: az alperesi biztosító részvénytársaság, a „B. villamossági részvénytársaság" üzemében bekövetkezett károkért, és balesetek következményeiért, egy-egy személyt illetően 30.000 korona maximális összeg erejéig szavatosságot vál­lalt. (. . . Mint a fejben La....) A fellebbezési bíróságnak ezzel ellen­tétben álló indokolásbeli jogi álláspontja tehát téves. Ezt a kir. Kúria csak a szabatosság kedvéért emeli ki; mert ennek, a jelen per érdemi elbírálása szempontjából — az alábbiak szerint — nincs jelentősége. Az irányadó további tényállás szerint: ugyancsak a ,,B. villamossági r.-t." és az alperesi biztosító részvénytársaság között, a M. Ferenc balese­tét követően, mintegy két év múlva: 1914. évi július 28-án a 3-/., illetve A. alatti közjegyzői okiratba foglalt — az 1907. évi szavatossági biztosítási szerződésre utaló — megállapodás jött létre, amelynek értelmében: az alpe­resi biztosító részvénytársaság, a közösen 21.486 korona 99 fillérben meg­határozott és a „B. villamossági r.-t." által ki is fizetett egyszeri összeg ellenében, a M. Ferenc balesetéből származó összes magánjogi következmé­nyeket a ,,B. villamossági r.-t." helyett, az 1907. évben létesült szavatossági

Next

/
Thumbnails
Contents