Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

610 Kereskedelmi jog. kereset előterjesztésekor az alperesi cég a külföldi hitelezőkkel szemben kellőleg volt-e már biztosítva azáltal, hogy a külföldi hitelezőket megillető követeléseknek megfelelő értékek folytak be a vevőktől a kezéhez, mert ha igen, akkor a fölös értékeket s a biztosítékul letett betétkönyvet kiadni volt köteles a felperesnek, ha pedig nem, akkor a kezeihez befolyt értékeket s a takarékbetéti könyvet a biztosítva nem levő tartozása erejéig jogszerűen visszatarthatta. Nem volt vitás a felek között, hogy a külföldi fizetési eszközöknek a Magyar Nemzeti Bank 1931. december hó 31-ikí hivatalos árfolyamjegyzését véve alapul, az egyes vevőktől eddig a napig az alperest illető 10% haszonrészesedés beszámításával 4722 P 32 f.-rel több folyt be, mint amennyi a felperesért vállalt kötelezettségből kifolyólag az alperesi cég külföldi tartozása volt. Kérdés, hogy ennek ellenére azért, mert a külföldi hitelezők a pengőben felajánlott teljesítést akkor nem akarták elfogadni s mert a pengő külföldi értékelése más volt, mint ami a külföldi fizetési eszközöknek a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyamának megfelelt, az alperesi cég a felperes értékeinek a kiadását megtagadhatta-e? (. . . Mint a fejben . . .) Az alperesi cég kötelezettsége 1931. december hó 31-én a külföldi hitelezők irányában tehát csak olyan értelemben állott fenn, hogy ezek idegen valutára szóló követelését a hivatalos árfolyamnak megfelelő pengőben volt köteles kiegyenlíteni s a magyar törvények alapján egyébre kötelezhető nem is volt. Ennélfogva a felperes vevőitől a kezeihez befolyt értékek neki teljes biztosítékot nyújtottak, sőt a nem vitás tényállás szerint a befolyt értékek az általa a külföldi hitelezőknek fizetendő összeget 4722 P 32 f-rel meg is haladták. Azon az alapon tehát, hogy a vevőktől befolyt összegek a külföldi tartozások értékét nem fedezik, az alperes felperessel szemben a fölös értékek kiadását meg nem tagadhatta. De nem tagadhatta meg azon az alapon sem, hogy a hitelezők akkor a pengőben való teljesítést nem fogadták el, a pengő jövőbeni árfolyamalakulása pedig bizonytalan lévén, nem lehetett tudni, hogy amikor teljesítésre kerül majd a sor, milyen összegű pengőre lesz szükség a tartozás kiegyenlítésére. Nem pedig azért, mert mint jelenleg, úgy 1931. december hó 31-én is a forgalomban levő pengő aranyértékű pengő volt s a 4560/1931. M. E. rendelet 2. §-a értelmében a kezeinél levő pengőt az alperesi cég aranypengőként helyezhette el takarékbetét gyanánt s ezáltal magát a pénz netáni értékcsökkenése ellen megóvhatta. Minthogy tehát az alperesi cégnek a külföldi tartozásait csak a pengő hivatalos árfolyamjegyzése alapján volt szabad teljesítenie, minthogy a külföldi hitelezők elutasító magatartása esetén a kezeihez befolyt pengőket aranypengő gyanánt helyezhette el s ekként a pénz esetleges értékcsökkenésének veszélye nem fenyegethette, azzal az összeggel, amely hivatalos árfolyamjegyzés szerint számszerűleg megfelelt a külföldi hitelezők tartozá-