Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Vétel. 903. 641 sának, kellőleg biztosítva volt s ennéLfogva sem a többletként befolyt 4722 P 32 f-t, sem a takarékbetéti könyvet nem tarthatta vissza, a még künnlevő követeléseket pedig a felperes kérelmére neki átengedni lett volna köteles. A fellebbezési bíróságnak az a döntése tehát, amellyel alpereseket a betéti könyv kiadására kötelezte, nem sérti az anyagi jogot. Ellenben ítéletének az a rendelkezése, amellyel felperest a 4722 P 32 f iránti követelésével s a még künnlevő követeléseik átruházása iránti kérelmével elutasította, anyagi jogszabálysértéssel történvén, a fellebbezési bíróság ítéletét ebben a részében meg kellett változtatni s alpereseket a 4722 P 32 f megfizetésére s a künnlevő követelések átengedésére is kötelezni kellett. (1932. nov. 29. — P. VII. 4124/1932.) Vétel. (Kt. 336—367. §.) 903. Kt. 336. §. — Vétel. Kellékszavatosság kikötése. — Az oly szerződés, amelynek főtárgya a dolog tulajdonának elidegenítése, nem vállalkozási, hanem adásvételi szerződés, amelynek ezt a jellegét nem változtatja meg a dolog helyszíni felszerelésének a főtárgyhoz viszonyított csekélyebb jelentőségű kötelezettsége, sem pedig a dolog megígért tulajdonságáért — a szállított gépek teljesítő képességéért — vállalt jótállás. K. A C7. alatti „Adásvételi szerződés" című okiratban a felperes, mint ,.eladó" arra kötelezte magát, hogy az alperes ,,vevő"-nek, „elad"-ja az okirat kiegészítő részét képező költségvetésben felsorolt malomberendezési tárgyakat, a hozzá tartozó alkatrészekkel, amelyeket teljesen felszerelve üzemképes állapotban köteles a „vevőnek" átadni. Nemcsak a szerződő felek kifejezett szóhasználatából, hanem a szerződésnek fenti tartalmából nyilvánvaló, hogy a felperes nem valamely munkája eredményének szolgáltatására, nem mű előállítására vállalt kötelezettséget, hanem a felperes főkötelezettsége malomberendezési tárgyak eladáiára, azok tulajdonul való átruházására irányul. (. . . Mint a fejben . . .) Az alperesnek, aki a csatolt P. X. 100.819/1928. sz. perben a C /. alatti szerződést maga is ismételten adásvételi szerződésnek nevezi (4. sorsz.) — iz a panasza tehát, hogy e szerződést a fellebbezési bíróság adásvételi szerződésnek tévesen minősítette, alaptalan. A felperes a C7. alatti szerződésben az anyag jó minőségéért és üzemképességéért egy évi — a K. T. 349. §-ában meghatározott 6 hónapi szavatossági és elévülési időnél hosszabb — jótállási időt vállalt. Olyan esetben pedig, amidőn a felek által kikötött szavatossági idő a törvényben meghatározott elévülési időnél hosszabb, a kereset elévülésére ellenk ező megállapodás hiányában a kikötött hosszabb szavatossági idő az irányadó. Ha tehát a felperes által leszállított és felszerelt malomberendezésnek 1927. év december havában az alperes által történt bérbeadása az alperes Döntvénytár. 1933. 4[