Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Házadó, 88—93. 49 nyers házbérjövedelemhez a házbérfillcrek (házbérkrajcárok) akkor nem számíttatnak hozzá, ha a bérbeadó ezeket az összegeket a ház nyers bérjövedelmétől elkülönítve mutatja ki vagy bérbevallásában oda nyilatkozik, hogy ezek a házbérfillérek a mellékjáruiékaival bevallott, nyers házbérjövedelemben már benne foglaltatnak. Ez a törvényes rendelkezés tehát lényegében megegyezik a H. H. Ö. felhívott azon rendelkezésével, hogy a külön szedett házbérfillér nem számítandó a házadó alapját képező nyers házbérjövedelembe és ezt a törvényes rendelkezést az 1909. évi VI. t.-c. 13. §-a is változatlanul fenntartotta. Az 1922. évi XXII. t.-c. 8. §-ának (4) bekezdésében foglalt az a rendelkezés pedig, hogy -a házbérfillér (lakásadó) nem számítandó a nyers házbérjövedelembe, hasonlóképen nem jelent eltérést a korábbi törvényes rendelkezésektől, mert hiszen a nyers házbérjövedelemhez hozzászámítani csak a? olyan összeget lehet, amely abban nem foglaltatik benne, vagyis a házbéren felül külön fizetett házbérfillért. A panaszban felhívott 157.200/1924. számú pénzügyminiszteri körrendelet 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt az a rendelkezés tehát, hogy a bérből házbérfillér címén levonásnak helye nincs, nem ellenkezik a törvénnyel, csak a rendeletnek az az indokolása, hogy a házbérfillért a házbirtokos a bérlők által közüzemi költségek címén fizetett összegből fizetheti, nem helytálló, mert a házbérfillér nem üzemi kiadás, hanem lakásadó és a vízszolgáltatás, kéményseprés stb. költségeinek fedezésére az alapbér 3 százalékában megállapított közüzemi költségből a bérjövedelem minden „forintja után 3 krajcárban" megállapított házbérfillér nem fedezhető. A házadó alapjának megállapítására 1883. óta érvényben volt és fent felhívott törvényes rendelkezések tehát megegyeztek abban, hogy az az összeg, amelyet a bérlő a házbéren felül a háztulajdonosnak házbérfillér címén fizet, adóalapot nem képez és ezen törvényes rendelkezésből következik az, hogy a házbér címén fizetett összegből a háztulajdonos által fizetett házbérfillért levonni nem szab?.d, mert általános szabály az, hogy a házadó alapja a nyers házbérjövedelem, vagyis azon szolgáltatások összessége, amelyeket a bérlő a lakás használata fejében a háztulajdonosnak bárminő címen fizet és mert általános elv az, hogy a hozadéki adóknál a fizetett adó nem képez levonandó tételt. Ezért nem helytálló az a panaszbeli állítás, hogy a házbérfillér a nyers házbérjövedelemből azért is levonandó, mert községi lakásadó, tehát közteher. Éppen azért nem vonható le, mert közteher és mert nem szükségképen a bérlő terhe, hanem a kereslet és kínálat mérvétől függ, hogy azt a bérbeadó a bérlőre áthárítja-e v?.gy rem. A házbérfillért, eredetileg „házbérkrajcárt" az 1872. évi XXXVI. t.-c. 10. §-ában nyert felhatalmazás alapján a 12.593/1873. sz. tanácsi határozat szerint a 2830/1873. sz. belügyminiszteri rendelet értelmében „a házbér minden forintja után a városi pénztár javára 3 krajcár"-nyi összegben a háztulajdonos terhére kell kivetni és attól kell beszedni „oly feljogosítás melDöntvénytár. 1933. 4