Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

50 Pénzügyi jog. lett, hogy a háztulajdonosok ezen általuk befizetendő adónem fedezésére lakóiktól minden ezek által fizetendő házbéríorint után 3 krajcárt beszed­hessenek." Nagy különbség van tehát a 3333/1924, M. E. számú kormányrendelet­tel megállapított közüzemi költség és az 1872. évi XXXVI. t.-c, 10. §-a alapján követelt házbérfillér beszedésének módozatai között, mert míg a közüzemi költséget a bérlő köteles a bérfizetés elmulasztásának esetére megállapított jogkövetkezmények terhe alatt a házbéren felül bérbeadónak megfizetni, addig a házbérfillért a bérbeadó jogosítva van a bérlőtől be­szedni, de az, hogy a háztulajdonos él-e ezzel a jogával, attól függ, hogy a szerződő felek a bérleti viszony létrejöttekor egymással hogyan állapodnak meg, vagyis hogy a bérlő a házbéren felül fizet-e külön házbérfillért vagy sem. Ezen megállapodás eredménye szerint alakul a felhívott törvényes rendelkezések értelmében a házadó alapja is. Panaszos azt vitatja, hogy a pénzügyminiszter túllépte hatáskörét ak­kor, amidón a H. H. Ö. 8. §-ának felhívott rendelkezésében a „házbérfillér" szó elé a „külön szedett" szavakat beszúrta, mert a felhatalmazása csak arra szólt, hogy az érvényben lévő törvényes rendelkezéseket összegyűjtse és kiadja. A bíróság ezt a kifogást is alaptalannak találta. Az 1925. évi 200. P. M. számú H. Ö. az 1924. évi IV. t.-c. 2. §-ához fű­zött a) melléklet 3. pont (2) bekezdésében nyert azon felhatalmazás alap­ján lett kiadva, hogy a pénzügyminiszter a pénzügyi törvényekről, utasítá­sokról és rendeletekről hivatalos összeállításokat adhat ki. Az 1927. évi 200. P. M. számú H. Ö. pedig az 1927. évi V. t.-c. 39. §-ának (1) bekezdésé­ben nyert azon szélesebb körű felhatalmazás alapján adatott ki, hogy a pénzügyminiszter a hivatalos összeállításokban a jogszabályokon — akár anyagi jogi, akár alaki jogi vonatkozásban — minden olyan módosítást megte­het, amely a szabályoknak a változott viszonyokhoz való hozzáalkalmazása, összhangja, a már kialakult joggyakorlatnak írott jogszabállyá emelése és az elmúlt, vagy az összeállításba bele nem illő szövegezésnek újjal helyettesí­tése érdekében szükséges, — mégis azzal a megszorítással, hogy a felhatal­mazás az adó alapjára és mértékére vonatkozó szabályoknak olyan irányban való módosítására, amely a jelenleginél több adó fizetését vonná maga után, nem terjed ki. Úgy az 1925. évi 200. P. M. számú H. H. Ö. 8. §. (6) bekezdésének 1. pontjában, valamint az 1927. évi 200. P. M. számú H. H. ö. 8. §. (7) bekez­désének 1. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy „a külön szedett ház­bérfillér nem számítandó a nyers házbérjövedelembe" az 1922. évi XXII. t.-c. 8. §-ának (4) bekezdésében foglalt azon törvényes rendelkezésen alap­szik, hogy „a házbérfillér nem számítandó a nyers házbérjövedelembe". Hogy az 1927. évi április hó 29-én 1927. évi január hó 1-ével kezdődő hatállyal életbelépett — tehát az 1927. évi házadó mérve ellen irányuló je­len panasz elbírálásánál alkalmazandó — 1927. évi 200. P. M. számú H. ö. 8. §-ának (7) bekezdése 1; pontjában foglalt és fent idézett rendelkezéssel a pénzügyminiszter az 1927. évi V. t.-c. 39. §-ában nyert felhatalmazás ha-

Next

/
Thumbnails
Contents