Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

614 Kereskedelmi jog. 870. Kt. 186- §. — Kézbesítés „M. kir. állami vas-, acél- és gépgyáraknak". — A „M. kir. állami vas-, acél- és gépgyárak" a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett kereskedelmi társaság, amelynek képviseletére elsősorban igazgatósága, illetve annak tagjai vannak hivatva, amiből következik, hogy a kereset kézbesítése joghatálysnak tekintendő, ha az az erre jogosítottak valamelyikének a kezéhez történt; és pedig annál is inkább, mert a 73.101/1899. I. M. számú rendelet az említett cégnek csupán jogi képviseletét vagyis csupán peres és perenkívüli ügyekben valói képviseletét nyilvánította a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság hatáskörébe tartozónak. (K. 1933. márc. 28. — P. VII. 129/1933.) 871. Kt. 187, §, 2, bek., 189, §. — Igazgatóság tagjaínak felelőssége. K. A felperes sikertelenül támadja a tényállást, mert a fellebbezési bíróság azt a Pp. 270. §-ának rendelkezéséhez képest szabályszerűen állapította meg. Az ekként alapul vett tényekből pedig a fellebbezési bíróság az ítéletében felhozott indokai alapján helyesen következtetett arra, hogy a felperes a kérdéses 15 kocsirakomány vöröshagymára, amely a ,,M. részvénytársaság" raktárában volt többi ilyen árutól elkülönítve sem lett, a zálogjogot érvényesen abban az esetben sem szerezte meg, ha a szerződő felek akarata arra irányult volna is, hogy a ,,M. részvénytársaság" a felperestől kapott kölcsön biztosítására a raktározott hagymából az említett árumennyiséget kézizáloguí lekösse. Az alapul vett tényekből helyesen következtetett a fellebbezési bíróság arra is, hogy a felperes maga sem kívánta korlátozni a M. részvénytársaságot abban, hogy a szóban lévő 15 waggon hagymát eladja. A kifejtettekből következik, hogy a hagyma eladása nem volt jogellenÍS és hogy ekként a felperes ebből az alperesek, mint az említett részvénytársaság akkori ügyvezető igazgatósági tagjai kártérítési felelősségére jogos alapot nem meríthet, tekintet nélkül arra, hogy az alperesek a részvénytársaság igazgatósága egyetemének a felperestől felvett kölcsön feltételeiről és a jelzett hagyma eladásáról jelentést nem tettek. A m. kir. Kúria indokaiból helyesnek fogadja el a fellebbezési bíróságnak azt az állásfoglalását is, hogy az alperesek a felperes irányában azért: sem tehetők felelőssé, hogy a részvénytársaság a hagyma eladásából befolyt összeget nem a felperes követelésére, hanem más részvénytársasági tartozások fedezésére fordította. Alaptalan a felperesnek amiatt támasztott panasza is, hogy a fellebbezési bíróság a M. részvénytársaság ellen a csődnyitás kérésének elmulasztása miatt az alperesek kártérítő felelősségét meg nem állapította. Ugyanis az irányadó tényállás szerint a M. részvénytársaság a Hamburgba kiszállított nagymennyiségű hagymaáru után a vételárat a vevő fizetésképtelenné válása folytán elvesztette. Tény az is, hogy amikor ez a veszteség bekövetkezett, a részvénytársaság számba jövő vagyona csupán há-