Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Részvénytársaság képviselete. 868—869. 613 K. A csatolt alapszabályok 29. §-a szerint a társaság alkalmazottainak a megválasztása — vagyis alkalmazása — és azok illetményeinek a meghatározása az igazgatóság hatásköréhez tartozik; a 27. §. értelmében pedig a társaság cégét — érvényesen — az igazgatóságnak két tagja, vagy pedig az igazgatóságnak egy tagja és egy, az igazgatóság által cégvezetési meghatalmazással felruházott tisztviselő együttesen jegyzi. A m. kir. Kúria gyakorlata szerint a társaság cégének a jegyzésére vonatkozó ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell az igazgatóság nevében szóval tett nyilat kozat hatályosságának, a társaságot kötelező voltának az elbírálásánál. Ebből következik, hogy W. Mór, mint az alperes részvénytársaság vezérigazgatója, egymagában sem írásban, sem szóval nem vállalhatott érvényesen kötelezettséget az alperes nevében az alkalmazottaknak nyugdíjban részesítése iránt. Ezért helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy, még ha W. Mór tett is olyan kijelentést, hogy az alperes tisztviselőinek az állása — ezek között tehát a felperes állása is — nyugdíjas állás, — ennek alapján a felperes az alperes ellen nyugdíj fizetése iránt igényt nem támaszthat. Nem szolgálhat a felperes nyugdíjigényének a megalapozására az alperes részvénytársaság 1918. évi január hó 26-án tartott közgyűlése áltai elfogadott alapszabályok 43. §-ának az a rendelkezése sem, hogy a tisztviselők és alkalmazottak nyugdíjának, illetve végkielégítésének fedezésére nyugdíjalap létesíttetik, amely az ugyanott meghatározott módon lesz gyarapítandó. Az alapszabályok 43. §-a ugyanis folytatólag azt is kimondta, hogy a nyugdíjazás vagy végkielégítés a nyugdíjszabályzat rendelkezései szerint történik, ezzel kellőképpen kifejezésre juttatta azt, hogy, ameddig a társaság nyugdíj szabályzatot nem létesít, addig ellene, pusztán a nyugdíjalap létesítésének az elhatározása alapján nyugdíjigényeket érvényesíteni nem lehet. De egyébként is az 1926. évi május hó 1. napján tartott közgyűlés az alapszabályok megfelelő módosításával megszüntette a nyugdíjalapot és fel kell tenni, hogy az alkalmazottak — ezek között tehát a felperes is — erről az újabb határozatról ugyanúgy tudomást szereztek, mint annak idején a nyugdíjalap létesítésének az elhatározásáról, egyrészt, mert nem vitás, hogy az 1926. évi május hó 1. napján tartott közgyűlésen az alperes alkalmazottai közül többen részt vettek, másrészt, mert az említett határozat már az alapszabályokba való felvétel által is megfelelő nyilvánosságot nyert. Minthogy pedig a felperes a nyugdíjalap létesítésére vonatkozó határozat hatályon kívül helyezésének a tudatában még több éven át tovább szolgált az alperesnél és nem állította, hogy ez ellen a határozat ellen felszólalt volna, ezzel a magatartásával hozzájárult ahhoz, hogy a szolgálati viszony az alperes újabb határozata szerint megváltozott .feltételekkel — nyugdíjjogosultság biztosítása nélkül — tartassék fenn. (1933. jan. 24. — P II 5993/1931.) L. az előbbi határozatot is.