Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

606 Kereskedelmi jog. így külön elbírálandó — jogi tények. — II. A későbbi alaptökeielemelés folytán kibocsátott új részvényekre eső befizetések jellegén mit sem változtat az a cél, amelynek érdekében az alaptőke felemelés szükségesnek mutatkozott. K. Nem vitás, hogy a m. kir. Kúria megsemmisítette az alperes részvénytársaságnak 1921. és 1923. évi alaptökeemelő közgyűlési határozatát, és hogy ez a megsemmisítés 2000 darab részvényre vonatkozott, (melyek a P. Takarékpénztár birtokában voltak). Ennek jogi következménye az, hogy a szóbanlevő 2000 darab részvény semmissé vált, és így ezek — darabonként 20 pengőt tévő — névértékének megfelelő 40.000 pengővel az alaptőke csökkent (80.000 P-ről 40.000 P-re). A később, 1928. június 23.-án tartott rendkívüli közgyűlés a részvénv megsemmisítés és az avval kapcsolatos alaptőkecsökkenés ellensúlyozásaként újabb 2000 drb. — egyenként 20 pengő névértékű — részvényt bocsátott ki, amivel kapcsolatban az alaptőke — 40.000 pengővel emelkedett (40.000 P-ről 80.000 P-re). (. . . Mint a fejben I. alatt . . .) A korábbi részvényeknek az alaptőkecsökkenést szükségképen maga után vonó semmissége folytán a megsemmisített részvényekre (a részvénybirtokos P. Takarékpénztár által) történt befizetések természetesen visszajárnak; ez tehát a részvénytársaság adóssága. Annak nem volt jogi akadálya, hogy eme visszafizetési kötelezettségnek teljesítésére a részvénytársaság éppen a későbbi alaptőke felemelés által szerezze meg a szükséges pénzösszeget. Eme későbbi alaptőke-felemelés folytán kibocsátott új részvényekre eső befizetések jellegén azonban mit sem változtat az a cél, amelynek érdekében az alaptőkefelemelés szükségesnek mutatkozott. A közgyűlés tehát, amely csupán a megsemmisített részvényekre eső befizetéseknek mint részvénytársasági adósságnak mikénti megtérítése felől határozhatott volna, ehelyett — a Kt. 163..§. 2, bek.-hen és a 165. §. 1. bekben foglalt tilalomra tekintettel — nem volt jogosult arra, hogy az újabb — érvényes — részvényekre befizetett 40.000 pengőt az összes részvényesek közt —• alaptőke leszállítás nélkül — szétossza, még akkor sem, ha a szóbanlévő szétosztás esetére a P. Takarékpénztár r.-t. (az alperes főrészvényese) lemondott a korábbi megsemmisített részvényeire befizetett összegek visszakövetelésének jogáról. Az 1928. október 26-iki közgyűlés ugyan azt határozta, hogy az 1928. június 23-iki alaptőke emelésből befolyt 40.000 pengőt a korábbi, megsemmisített 2000 darab részvény kártalanítására tartalékba helyezi. Ez azonban nyilván csak annak a kifejezésre juttatása lehet, hogy az újabb részvényekre befizetett 40.000 pengőnyi értéket a részvénytársaság az említett ú. n. kártalanításnak céljára fogja fordítani, nem jelentheti azonban az újabb részvényeknek megfelelő 40.000 P alaptőke-résznek tulajdonkénem értelemben vett tartalékká változtatását, olyan kihatással, hogy azáltal a részvényeseknek törvényi intézkedés folytán fel nem osztható