Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Részvénytársaság. 862. 605 a felperest kamat, mert az átvállalás eme napi egyenlegre vonatkozott, ami — eltérő rendelkezés hiányában — a jelen esetben nyilván magában foglalta a későbbi időre eső törvényi kamat fizetésének kötelezettségét is. Ezek szerint az alperes kereseti tartozását a nem vitásan beszámítandó ellenkövetelések levonásával, — a V. János-féle számlának figyelmen kívül hagyása esetére — a fellebbezési bíróság helyesen állapította meg 469.819 pengő 23 fillér tökében és 1929. július elsejétől járó kamatában, minélfogva közömbössé vált a jelen perben annak vizsgálása. vájjon a P. János-féle számla tételeire nézve mennyiben vannak meg a Kt. 161. §-ban megszabott kártérítő felelősség előfeltételei. A kamat mértékét pedig jogszabályszerűen szabta meg a kir. ítélőtábla, kivéve az 1931. október 17-ike utáni kamatot, mert az utóbbi időre a törvényi kamat az 5610/1931. M. E. sz. rendelet 14. §-a értelmében csak 5%. Ez az alperesi tartozás nem csökkenthető az alperesnek az ú. n. aranymérlegre hivatkozással emelt haszonrészesedési igényével, mert jogszerű a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy ilyen haszonrészesedés az alperest nem illeti meg. A 7000/1925. P. M. sz. rendeletnek megfelelő — 1925. január elseji — új értékelésü megnyitó mérleg ugyanis különleges céljánál (kizárólag vagyonmegállapító jellegénél) fogva — a kir. ítélőtábla által helyesén kiemelt szempontokra tekintettel — nem szolgálhat alapul arra, hogy a részvénytársaság alkalmazottainak (így az alperesnek) a mérlegszerű nyereség után szerződésileg régebben kikötött remunerációja az 1924. évre ne az 1924. évi —• nyereségmegállapító jellegű — zárómérlegben kimutatott nyereség, hanem a szóbanlevő 1925. január elseji — tisztán csak vagyonmegállapító — megnyitó mérlegben foglalt új értékelés mellett kihozható nyereség alapján számíttassák. Az pedig, hogy az 1929. július 29-iki igazgatósági ülésen U. Gábor és Z. Lajos igazgatósági tagok nem emeltek kifogást az alperesnek az aranymérlegre alapított haszonrészesedési igénye ellen, önálló jogalapot már csak azért sem képezhet, mert a vonatkozó igazgatósági ülés jegyzőkönyv (5. sorsz. mellett 3. •/. a.) tartalma szerint az igazgatósági tagok a szóbanlevő határozattal az akkor már fizetőképtelen részvénytársaság nyereségrészesítési kötelezettségét nem kiterjeszteni akarták az alperes javára. — (amihez a 844. E. H,-ban — a m. kir. Kúria Pk. IV. 732/1927. sz. ítéletében — és a m. kir. Kúria P. IV. 7618/1929. sz. ítéletében kifejezésre jutott jogszabály értelmében joguk sem volt), hanem legfeljebb csak abból — a fentiek szerint téves — felfogásból indultak ki, hogy az alperest a szóbanlévő haszonrészesedési igény az 1920. június 15-iki korábbi szolgálati szerződése alapján (5. sorsz.-nál 4. •/. a.) megilleti. (1932. nov. 2. — P. IV. 4260/1932.) Saját részvények megszerzése Gr. XXII. 1039. 862. Kt. 163., 165. és 174. §. — Alaptőkeemelés semmisnek nyilvánított részvényekre történt befizetés visszafizetése céljára. — L Az előző alaptőke emelés megsemmisítése és az alaptőkének későbbi emelése egymástól jogilag független — és