Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

604 Kereskedelmi jog. — a részvénytársaság közgyűlésének felhatalmazása nélkül — a Pénzintézeti Központ. Közömbös tehát annak a vizsgálása. vájjon miként alakulna a Pénzintézeti Központnak, mint felszámolónak perlési joga akkor, ha nem egyúttal kényszeregyességi alapon (921/1917. M. E. sz. rendelet 9. §.), hanem csak a F. r.-t. egyoldalú elhatározása (919/1917. M. E. sz. rendelet 1—3. §§.) alapján foglalna helyt a felszámolás, mikor is a 919/1917. M. E. számú rendelet szoros alkalmazása, nem pedig a kényszeregyességi keretbe illeszkedés által indokolt megfelelő alkalmazása lenne jogszabályszerű. A kifejtettek értelmében jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az a végítéleti döntése, mellyel a közgyűlési felhatalmazás hiányát akadályul tekintette arra nézve, hogy a felperes a K. T. 161. §-a alapján követelhessen a? alperestől kártérítést. Ez azonban csak a V. János-féle számla tekintetében netalán fennálló alperesi felelősségre hatna ki, mert a P. János-féle két számlára vonatkozó alperesi felelősséget és annak terjedelmét a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg pusztán az alperes külön kötelezettségvállalása alapján és mert ezt a mértéket a K. T. 161. §-ára esetleg alapítható kártérítő kötelezettség cem haladná meg. Az alperes ugyanis, aki a perben lényegileg azt adta elő, hogy a P. János-féle számla valójában már megnyitásától fogva az ő saját terhére ment (vesd össze 5. sorsz, 4. lap és 7. sorsz. 40. lap), egyrészt a tartozás elvállalásáról szóló (10. sorsz. alatti 10. •/. jelű, 5. sorsz. alatti 3. 7. jelű és 12. sorsz. alatti F/11, jelű) írásos nyilatkozataiban sem juttatta kifejezésre, mintha a kötelezettségvállalását attól a feltételtől akarta volna függővé tenni, hogy a felperes elismeri az 1925. január első napjáról szóló új értékelésű — ú, n. arany — megnyitó mérlegre alapított haszonrészesedési ellenkövetelését, (melyet az alperes fedezetül jelölt meg), — másrészt az alperes a fellebbezési bíróság által felsorolt nyilatkozataiban számszerűleg vállalta el — az elnökvezérigazgatói minőségében nyilván tüzetesen ismert — P. számlán mutatkozó 846.210 P 38 fillér tartozás kiegyenlítését. Mindezekből pedig a fellebbezési bíróság helyesen következtetett a feltétlen és a számla terhelési tételeinek minemüségétől független alperesi kötelezettség vállalására. Arra, hogy a P.-féle számlák tételeit az alperes terhére az 1929. július elseje előtti időre utólagosan felkamatoztassa, a felperesnek nincs joga, mert az alperes kötelezettségvállalása ilyen kamatra nem terjedt ki, és mert a K. T. 161. §-a szerinti netaláni kártérítés után megszabható kamatnál, is figyelemmel kellene lenni arra, hogy a saját részvény időnkénti vételéből és eladásából a tulajdonképeni károsodás csupán a részvények árfolyamának leromlása és így megfelelő értékesítésük lehetőségének meghiúsulta után (1929. júniusában) állott be, időközben pedig a saját részvények vásárlására fordított összegek csökkentek is ezekre a részvényekre eső osztalékoknak a számlán jóváírt összegével. 1929. július elsejétől viszont nemcsak a K. T. 161. §-a szerinti esetleges kártérítési jogalapon, hanem a kötelezettségvállalási alapon is megilleti