Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Alkalmi egyesülés. 849—850. 591 kozási szerződésen alapuló alperesi tartozások teljesítése a társvállalkozók között a K. T. 62. §-a szerint fennálló egyetemlegességnél fogva P. Béla társvállalkozó kezéhez a felperessel szemben is joghatályosan történt, — a felperes nem támadja; a 11.396 P 15 fillér megfizetésében az alperest mégis marasztalni kéri azért, mert ez az összeg a P. Bélával közös vállalkozási szerződésen kívül álló adásvételi szerződésből folyó, egyedül a felperest illető vételárkövetelés. E részben a felperes azt adja elő, hogy az eredetileg kőlapjárda készítésére szóló vállalkozási szerződés teljesítéséhez általa leszállított 11.396 P 15 fillér értékű lapköveket, miután azok cement terrazzo burkolatra történt áttérés következtében a vállalkozási szerződés teljesítésénél felhasználatlanul maradtak, az alperes átvette, saját céljaira fordította, annak árát tehát az alperes a felperesnek, mint tulajdonosnak lett volna köteles kifizetni és nem P. Bélának, akinek erre a pénzfelvételre a felperestől meghatalmazása nem volt. Ennek a felperesi érvelésnek jogszerű alapja nincsen. A meg nem támadott irányadó tényállás szerint a felperes az alperes által P. Béla kezeihez történt fizetésekről tudomással bírt, azok ellen kifogást nem emelt és a felperes ügyvezető igazgatója B. István, 1928. július 23.-i levelében is csupán a P. Béla engedményével kapcsolatban kéri azt, ' hogy jövőben az alperes csak az ő aláírásával ellátott nyugtákat fizesse ki Ebből a tényállásból tehát okszerűen arra kell következtetni, hogy a felperes a 11.396 P 15 fillérnek még a vállalkozás kezdetén 1927. július 9-én P. Béla kezéhez történt kifizetését tudta és jóváhagyta. Ennek az összegnek ismételt megfizetését tehát a felperes az alperestől nem követelheti, Abból az irányadó tényből, hogy a szóban levő kőlapok a vállalkozási szerződés teljesítése céljából érkeztek a helyszínére, azokat a vasúttól a vállalkozóknak útépítés vezetősége vette át, és ennek rendelkezése alatt állottak, az alperes a kőlapköveket jóhiszeműen az alkalmi egyesülés tulajdonának tarthatta, annak tulajdonát tehát a társaság meghatalmazottjaként eljáró P. Béla társtagtól az alperes joghatályosan megszerezhette és P Bélának a vételárat is joghatályosan kifizethette. (1933. márc. 2. — P. IV 3167/1931.) 850. Kt. 62, §, — Fínancírozás. — Reménybeli nyereségrészesedésre előlegképen kapott összeg visszafizetése a jogviszony időelőtti felbomlása esetében. — Veszteség viselése a bookmaker szakmában. K. Helyesen értelmezte a fellebbezési bíróság a nem vitás tartalmú 4/1. alatt eredetiben becsatolt okirati megállapodást akként, hogy az alperes az üzleti év végén megejtendő elszámolás eredményeként mutatkozó és a peres feleket a megállapodás értelmében egyenlő, fele-fele arányban megillető nyereség terhére — eszerint tehát nem fizetésképen — kapta az 1928. éví márciusától, bezárólag augusztusig, a perben szóban levő havonkénti 500 pengőket, vagyis azt az összesen 3000 P-t a felperestől, amely összege szerint