Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

28 Közigazgatási jog. nem állami tanszemélyzetre vonatkozó régebbi törvények (1875: XXXII. és 1891:XLIII. t.-c.) is kizárólag a tanítói szolgálat után biztosítottak nyug«llátást. Hasonlókép a nem állami tanárok és polgári iskolai tanítók stb. ellátásáról szóló 1914: XXXVI. t.-cikk is, csak a tanintézetnél működő tanerőket vette fel az országos tanári nyugdíjintézet kötelékébe. Az első törvényes jogszabály, amely a nem állami iskolai altisztek (szolgák, pedellusok) részére ellátást biztosított; a minisztériumnak 1924. évi 8.400. M. E. számú rendelete, amely minden nem állami nyilvános joggal felruházott iskolát az 1914: XXXVI. t.-c. határozmányai alá helyezvén, I. iejezet 4. (2) b. pontjában a törvények 4. §-át akkép egészítette ki, hogy a törvény 1. §-ának első bekezdésében felsorolt tanintézeteknél, tehát a polgári iskoláknál is rendszeresített álláson véglegesen alkalmazott altisztek (pedellusok, iskolaszolgák) is tarthatnak ellátásra igényt — de kifejezetten csak „a kormányrendelet hatályba lépésétől kezdődőleg és az 1923. évi július hó 1-től kezdődő jogosultsággal." A felhívott rendelkezésnek ilyen szövegezése pedig, a kormányrendelet egyéb rendelkezéseit is figyelembe véve, annak megállapítására kell hogy vezessen, hogy a kormányrendelet csupán az ott megjelölt, — tehát az 1923. évi július hó 1-étől kezdődő szolgálati időt ismeri el nyugdíjra jogosító szolgálati időnek. Ugyanis a 8. pont annak kimondását, hogy a 4. pont (2) bekezdésében megjelölt ilyen altisztek (pedellusok, iskolaszolgáknak) a rendelet hatályba lépte előtt eltöltött szolgálati idejét úgy kell tekinteni, mintha azt is az 1914: XXXVI. t.-c. hatálya alatt töltötték volna, — a szóbanlevő alkalmazottakra nézve mellőzi és azt csakis a 4. pont első bekezdéseben felsorolt alkalmazottakra írja elő. De nincsen a kormányrendeletben semmiféle rendelkezés arra nézve sem, hogy az altisztek (vagy az iskolafenntartók) az 1923. évi július hó l-e előtti szolgálati időre nyugdíjintézeti járulékokkal rovassanak meg, amely kötelezettséget eddig a vonatkozó jogszabályok minden olyan esetben megállapították, amikor a kérdéses szolgálati időt nyugdíjra jogosító időnek elismerték. Mindezeket figyelembe véve törvényszerűnek kell elfogadni a miniszternek a panaszolt határozatban megnyilvánult azt az álláspontját, hogy a kormányrendelet határozmányai alapján a panaszos csak az 1923. évi július hó 1-je óta eltelt időnek beszámítását igényelheti, amely után nem állandó ellátás, hanem csak végkielégítés jár. A vitás kérdés más elbírálására nem vezethetett a jelen esetben az a körülmény sem, hogy a panaszos már az 1897. év szeptember havától kezdve állandóan a szóban levő tanintézetnél volt alkalmazva. Ugyanis abban az esetben, ha megállapítható volna, hogy a panaszos az 1923. évi július hó 1-ét megelőző időben is már nyugdíjra jogosító állást töltött be: az összes- szolgálati idő után állandó ellátásra bírna igénnyel. Ez azonban megállapítható nem volt, mert T. község a községi polgári fiúiskolái szolgák nyugdíjszerű ellátása felől külön nem gondoskodott, ily