Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Községi (megyei városi) ügyek 31—34. 27 désról van szó, továbbá abból, hogy a rendelet 6. §-a értelmében a bizonyítványt ilyenkor is a községi bíró aláírásával és a hivatal pecsétjével kell ellátni, nyilvánvaló, hogy a jegyző a szóbanlévő bizonyítványok kiállításánál ebben az esetben is mint a községi elöljáróságnak szerve működik közre. A rendelet szövegének bármily értelmezése mellett sem férhet továbbá kétség ahhoz, hogy a szóbanlévő bizonyítványok kiállításánál való közreműködés a községi vagy körjegyzőnek hivatalánál fogva teljesítendő kötelessége és hogy e bizonyítványok kiállításánál a jegyző nem a fél magánmegbízottjaként jár el. A rendelet 8. §-a negyedik bekezdésének a bizonyítvány „díjmentes" kiállítására vonatkozó rendelkezése, valamint a 21. §-ban a bizonyítvány kiállításával kapcsolatos díjakra és költségekre vonatkozó rendelkezések nem a magánmunkálati díjazásra vonatkoznak, hanem csupán azokra a díjakra és költségekre, amelyek a bizonyítvány kiállításával kapcsolatban a szóbanlevő rendelet rendelkezései értelmében felmerülhetnek (pl. szakértői becslési díjakra a helyszínére kiszállással kapcsolatos fuvardíjakra, bélyegköltségekre, illetőleg bélyegilletékre stb.). Végül a hatósági adó- és becslési bizonyítványról szóló rendelkezések módosítása tárgyában 27.000/1930. I. M. szám alatt kiadott rendelet (R. T. 582. lap) sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a fentiekkel összhangban nem állana. A kifejtettek alapján tehát kétségtelen, hogy a hatósági adó- és becslési bizonyítvány kiállítása nem magánmegbízás alapján teljesíteti magánmunkálati, hanem hivatali tennivaló, amelyeknek ellátásában való közreműködés a jegyzőnek hivatali kötelessége és amelyért a jegyzőnek a magánmunkálatokra megállapított külön díjazás nem jár. (74.725/1932. B. M. — M. K. LI. évf. 8.) 34. 8.400/1924. M. E. sz. r. — Nem állami iskolai altisztek nyugdíjra jogosító szolgálati idejének megállapításánál az 1923, évi július 1. előtt eltelt idő nem vehető számításba. Kb. A panaszos azt tartja sérelmesnek, hogy dacára 31 évre terjedő altiszti szolgálatának, mégis a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter őt csupán az 1923. évi július hó 1-étől eltelt 5 év és 7 havi szolgálatának figyelembevételével részesítette nem Í9 nyugdíjban, hanem végkielégítésbe^ panasza pedig arra irányúi, hogy a bíróság őt összes ideje beszámításával, méltányos állandó nyugellátásban részesítse. Ennek a panaszkérelemnek azonban nincs törvényes alapja s így annak a bíróság helyet nem adhatott a következő okokból: A panaszos mint iskolaszolga, mindvégig nem állami tanintézetnél volt alkalmazásban, még pedig 1897. évi szeptember hó 1-től 1903. évi szeptember l-ig a t.-i községileg segélyezett nyilvánosjogú polgári fiúiskolánál, 1903. szeptember hó 1-től kezdve pedig a t.-i községi polgári fiúiskolánál. A nem állami tanintézeteknél alkalmazásban volt iskolaszolgák (altisztek, pedellusok) ellátása felől való gondoskodást, semmiféle törvényes jogszabály az iskolafenntartók kötelességévé nem tette s nem teszi — és a