Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Államszolgálati ügyek 5. 9 január hó 24. napján iktatott kérvényében érvényesítette újra, kérve nyugdíjának visszamenőleg leendő kiutaltatását. E kérvény alapján a m. kir. pénzügyminiszter megtámadott határozatával csak a kérvénybeadását követő hó 1-ső napjától, vagyis 1928. évi február hó 1-től folyósította újra a panaszos özvegyi nyugdíját, az 1912: LXV. t.-c. 75. §-ában foglalt rendelkezésre hivatkozva, amely szerint az özvegyi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet a törvény 26. §-ában meghatározott időponttól számított egy éven belül kell előterjesztenie s ha az előterjesztés később történik, akkor az állandó ellátást csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó elsejétől kezdve lehet folyósítani. A most idézett törvényes rendelkezés azonban — szerkezetéből kitetszöen — csak a végellátás első kérelmezésénél nyerhet alkalmazást. Bizonyítja ezt a határidő megállapításánál a 26. §-ra való hivatkozás, amely törvényszakasznak a jelen esetre alkalmazandó harmadik bekezdése az alkalmazott halálának vagy holttá nyilvánításának napjával állapítja meg a végellátáshoz való igény keletkezésének a kezdő napját s az említett egyévi határidő is ezzel a nappal kezdődik. A panaszos végellátás iránti igényét annak megnyíltakor kellő időben érvényesítette s részére a végellátás folyósítása annak idején megtörtént. Megállapított nyugdíját később hivatalból szüntették meg, ez a megszüntetés azonban nyugdíjigénye kellő bejelentésének érvényességére vissza nem hat, annál kevésbbé, mert az újabb kérelem lényegben nem a nyugdíjigény megállapítására, hanem a nyugdíj újabb folyósítására irányul. Nem lehet alkalmazni a jelen esetben a 7000/1925. M. E. sz. rendelet 116. §-a (1.) bekezdésének rendelkezését sem, amely szerint a több mint három év óta fel nem vett ellátást meg kell szüntetni s a megállapított egyéb feltételek megtétele mellett csak az újabb kérelem előterjesztését követő hónap első napjától kezdődőleg lehet újra folyósítani. Ezt a kivételes rendelkezést, szövegének világos értelme szerint, csak akkor lehet alkalmazni, ha az eljárásra jogosult folyósított illetményét nem vette fel több, mint három éven át. A megszűntetésnek tehát az a feltétele, hogy a jogosult, bár felvehette volna, mégsem vette fel folyósított ellátását. A jelen esetben erről nem lehet szó, mert a panaszos végellátását megszűntették s így neki nem volt módja annak felvételére. Ezért a most tárgyalt intézkedést a panaszossal szemben nem lehet alkalmazni, még analógia útján sem, mert az említett szabály kivételes természetű s így kiterjesztő magyarázatra nem alkalmas. Ilyen ügyállás mellett, újra hangsúlyozva, hogy a panaszos nyugdíjigényét törvényes határidőben érvényesítette, s hogy megállapított nyugdíjának megszűntetése, — hivatalból történt, meg kellett állapítani, hogy a panaszosnak az újabb folyósítás kérelmezését megelőző időre is van igénye nyugdíja folyósításához, de nem az 1922. évtől fogva, amint azt panaszában előterjesztette, hanem az 1912: LXV. t.-c. 115. §-ában megállapított 3. évi időtől kezdve. A panaszos néhai férje szolgálati idejének megállapítása ellen is ki-