Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

6 Közigazgatási jog. járt, azt vitatja, hogy elbocsátása jogellenesen történt s ezen az alapon állásába való visszahelyezését vagy pedig, nyugdíja folyósítását kéri. Azt a- kérdést,., hogy az elbocsátott alkalmazott állásába visszahelyezhető-e, sem az 1896: XXVI. t.-c, sem más törvényes szabály nem utalván a közigazgatási bíróság hatáskörébe, a panasznak ide vonatkozó részét hatáskör hiánya miatt vissza kellett utasítani. ! A nyugdíjra vonatkozó panaszbeli kérelem elbírálása azonban a bíróság hatáskörébe tartozván, azt a bíróság érdemben bírálta el s a rendelkező irész értelmében határozott a következő okokból: Az/ 1912:.LXV. t.-c. 6. §-ának 5. pontja szerint ellátásra nem tarthat igényt az, akit a bíróság- jogerősen hivatalvesztésre ítélt. Az 1883:1. t.-c. 1. §-ának b) pontjában foglalt ama rendelkezésből, amely szerint állami tisztségre csak azt lehet kinevezni, illetve a kinevezés csak arra nézve tekinthető véglegesnek, aki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt elítélve nem volt, okszerűleg következik, hogy nemcsak a kinevezés után a tényleges szolgálatban elkövetett s hivatalvesztést maga után vonó bűncselekmény miatti elítélés szünteti meg a nyugdíjra való igényt, hanem a kinevezés előtt bármikor történt elítélés is, mert ez kizárja az elítéltnek állami szolgálatban való alkalmazhatóságát, következőleg kizárja azt is, hogy az ilyen elítélt, ha tévedésből még is alkalmazást nyerne, ellátásban legyen részesíthető. Ennek az álláspontnak a helyességét támogatja a szolgálati szabályzat 13. §-ának az a rendelkezése is, amely szerint az, aki államszolgálatba akar lépni, köteles előéletét .kimutatni s ha előéletének csalárd elhallgatásával csempészte be magát államszolgálatba, minden további ejárás mellőzésével rögtön elbocsátandó. Nem vitás, hogy a panaszos nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt jogerősen hivatalvesztésre ítéltetett s az iratokból kitűnőleg ezt a körülményt úgy díjnoki szolgálatba lépésekor, mint az Országos Társadalombiztosító Intézethez benyújtott pályázati kérvényében elhallgatta. A panaszhoz csatolt ügyészségi értesítés szerint a kormányzói kegyelem csak a szabadságvesztés büntetésre terjed ki, ellenben a panaszosra kiszabott mellékbüntetések érintetlenül hagyattak. A kérdéses ítéletnek a hivatalvesztést kimondó része tehát kegyelemből elengedve nem lévén, az ítélet kizárja annak a lehetőségét, hogy a panaszos ellátásban részesíttessék. (5509/1931. K. sz. — 1357. E. H. — 1931. nov. 24. — Kod. 1932. 3. fűzet 63.) 4, 1912: XXXV. t.-c. 20. §. — A 9000/1927. M. E. sz. kormányrendelet 11. pontjában foglalt az a rendelkezés, mely szerint a visszahatóan egy évet meg nem haladó időre jogalap nélkül megállapított és kifizetett illetményeket — a felvétel jóhiszeműsége esetén is — térítményként elő kell írni és be kell szedni, az 1912: XXXV, t.-c. 20. §-ában foglalt rendelkezéssel ellenkezik s ezért nem érvényes. Kb. I. A panaszos részére, aki mint országgyűlési képviselő az 1925: XXVI, t.-cikk 182. §-ának (5) bekezdése értelmében koronaügyészhelyettesi