Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

180 Büntetőjog. A sajtóról szóló 1914: XIV. t.-c. 442. 1914: XIV. t.-c. 24. §. 3. p„ 29. §. 1—2. p. — A St. 24, §-nak 3. pontjában meghatározott vétség magábaolvasztja a St. 29. §-nak 1—2. pontjában meghatározott kihágást. — A terjesztés büntetendősége. . K. L A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be a közvádló Zs. J. vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert a St. 24. §. 3. pontjában körülírt vétség vádja alól történt felmentés esetén a tettazanosság keretén belül a St. 29. §-ának 1—2. pontjában megállapított kihágás lett volna megállapítandó, továbbá F. Gy. II. r. vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert e vádlottnak a megállapított cselekményei is kimerítik a vádbeli bűncselekmény tényálladékát, Zs. J. vádlott, mert nem érzi bűnösnek magát, ugyané vádlott különvédője a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontjai s a II. Bn. 28. §-a alapján. II. Mindenekelőtt a Zs. J. vádlott terhére a közvádló által bejelentett panasszal foglalkozva, azt a m. kir. Kúria azért tartotta alaptalannak, mert e vádlott bűnössége a röpirat terjesztése miatt a büntető törvények súlya alá eső bűntett és vétségek miatt megállapíttatott, ez a bűnösség pedig a csekélyebb jelentőségű formai rendészeti tilalom megállapítását magában foglalja, annak önálló megállapításáról nem lehet szó, jelen esetben annál kevésbbé, mert egy alkalommal, egy egyén részére történt átadás az „utcán, vagy házalva terjesztés" fogalmát nem meríti ki. Ez tűnik ki a sajtótermékek házaló és utcai terjesztésének szabályozásáról szóló 1153/1920. M. E. számú rendeletből is. Ugyané vádlott által, illetve az érdekében a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett panasznak a vádlott védekezésére s a védelemre tekintettel az a jogi indoka, hogy a terjesztés nem állapítható meg a vádlott terhére, a bűncselekmény egyik tényeleme tehát hiányzik. Ez a panasz azért alaptalan, mert a vádlott a földmunkás szakszervezet elnökének általa jól ismert tartalmú több röpiratot adott át, azok nagyobb számára tekintettel nyilvánvalóan azért, hogy azokat az ávevő tovább terjessze; így cselekménye az alsófokú bíróságok megfelelő okfejtése szerint helyesen minősíttetett bűncselekménynek annál is inkább, mert az Átv. 5., 6., 7. §-ába ütköző bűncselekménynek is elkövetési módja az eme bűncselekményeket megvalósító nyomtatványok továbbadása. Ezzel a panasszal összefüggésben a védelem kiterjeszkedett arra is, hogy a vádlott csak eszköz volt mások kezében, az a bűnös, ki a röpiratot írta. Ez érvelésnek azért nincs mentő ereje, mert a vádlott nem mint szerző, hanem mint terjesztő vonatott köztörvényi úton felelősségre. A Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított panaszt a védelem közelebbről nem okolta meg, azt azonban a m. kir. Kúria szintén érdemben bírálta el, mert arra alapítottnak vette, hogy ugyanegy röpirat tartalma miatt különböző bűncselekményekben állapíttatott meg a vádlott bűnössége. Az alsóbíróságok minősítése azonban törvényszerű, mert az inkriminált röpiratban foglalt kitételek más-más egy-