Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Csalás. Bn. 50. §. 441. 179 ncknak találta és ezért a panaszt a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasította. A valóknak elfogadott tények szerint ugyanis az 0. T. I.-nél úgy a vádlott, mint a felesége betegség esetérc biztosítva voltak s így a szülési segély elnyerésére az 1927: XXI. t.-c. 30. §. II. része értelmében kétféle alap is előállhatott. Elnyerhette azt a feleség az által, hogy maga biztosítva volt, ha a biztosítása a szülés előre látható időpontját megelőző egy éven belül összesen legalább hat hónapon át tartott (40. §.); de elnyerhette mint az ugyancsak biztosított vádlottnak családtagja (feleség 32. §.) is. Ugyancsak tényként van megállapítva, hogy a szülési segély, ha a vádlott felesége mint „biztosított nő" nyeri el, 161 P 20 f-t tett volna ki, mint családtag pedig csak jóval kevesebbet, még nem jogerősen megítélt 42 P-t kaphatott. Megállapíttatott, hogy a gyakorlatban a 6 hó 180 nappal van számítva s ennélfogva a vádlott felesége mint „biztosított nő" nem részesülhetett a nagyobb összegű segélyben, mert biztosítása csak 1929. július 15-én kezdődött, gyermeke pedig 1930. január 9-én — tehát a 179-ik napon megszületett. Ezekre figyelemmel az alsófokú bíróságok az ítéleteikben kiemelt egyéb való tények alapján helyesen vontak jogi következtetést arra — a vonatkozólag felhozott indokaiknál fogva, — hogy a vádlott a felesége részére az őt mint „biztosított nőt" 180 napi biztosítás után megillető magasabb szülési segélyeket akarta jogtalanul elnyerni és ennek a jogtalan vagyoni haszonnak megszerzése végett működött közre abban, hogy a gyermek születése idejéül egy nappal későbbi idő, 1930. január 10. kerüljön, az állami születési anyakönyvi kivonatba tehát közokiratba; továbbá ezért szerzett oly hamis tartalmú munkaadói igazolványt, hogy a felesége 1930. január 10-én is munkában volt és a két hamis tartalmú okirattal azért tévesztette meg fondorlatosan az 0. T. I.-t; célját azonban el nem érte, mert a hamisítások kiderültek. A védelemnek az a felfogása, hogy a 6 hónapnak 180 napos időtartamban való megállapítása téves gyakorlat lenne, nem nyugszik törvényes alapon, mert nincs kimutatva, hogy ez a gyakorlat törvénysértő lenne. Az az érvelés, hogy a csalásnak kísérletéről sem lehet szó, mert a •segély kérése a kiskunhalasi kirendeltségnél történt, amelytől nem függött a folyósítás, nem helytálló, mert ez a szerv a kérést az O. T. I. elé terjesztette, amely az ügyben határozott is. A csalásnál 100 pengőt meghaladó értékhatárnak a vádlott terhére való megállapítása ugyancsak helyes, mert a vádlott 100 pengőt is meghaladó segély elnyerését nyilvánvalólag szándékba vette. A kifejtetteknél fogva a vádlott bűnösségének mindkét irányban való megállapítása, valamint a bűncselekmények minősítése is törvényes alapon történt s különösen, — mivel a születési anyakönyvi kivonat alapján közokirathamisítás büntette állapítandó meg, az 1894: XXIII. t.-c. 82. §-ában foglalt kihá gás szerinti minősítésnek sem lehet helye. (1933. május 3. — B. III. 5952/1932. zsám.) 12*