Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

178 Büntetőjog. 441. Bn. 50. §. — Fondorlat elemei csalásnál. K. A semmisségi panaszoknak a jogi oka a panasz indokolásában a következőben van kifejtve. Ügy a közokirathamisítás, mint a csalás bűntettét illetőleg első sorban az vizsgálandó, hogy mi volt a vádbeli tetteknél a vádlott szándéka. A vádlott előadta, hogy a szülés délután, 5 óra után történt és ez az időpont, vagyis naplemente utáni idő a zsidó naptár szerint másnapnak számít, ezért történt a bejelentés akként, hogy a születés 1930. január 10-én volt és nem 9-én, amint az valóban történt. (A vádiott védekezése idevonatkozólag még az, hogy a fiúgyermek körülmetélésének a zsidó naptár szerinti születésnaptól a nyolcadik napon kell megtörténnie.) Az pedig tényként van megállapítva, hogy az eljáró orvosnak mindjárt meg lett említve, hogy az újszülött fiú másnapi születésűnek tekintendő. Egyébként sincs megcálfolva a vádlottnak az a védekezése, hogy a vádlottat a fia születési idejének bejelentésénél csupán a zsidó rituális szokás és nem más szándék vezette. E miatt nem lehet szó a két bűntett megállapításáról s különösen csalásról azért sem, mert a vádlottban hiányzott a jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló célzat is. Csalás ezeken felül azért sem állapítható meg, mert a vádlott tudomása szerint ahhoz, hogy a felesége mint biztosított kapjon biztosítási segélyt, az kellett, hogy felesége a szülés előre látható időpontját megelőző egy éven belül összesen legalább 6 hónapon át betegség esetére biztosított volt, Ez azonban nem történt meg, mert a feleség biztosítása csak 1929. július 15-én kezdődött s így 1930. január 15-ig kellett volna a biztosításnak történnie, hogy a feleség segélyt kaphasson, de a fia már 1930. január 9-én megszületett. Ide vonatkozólag a védelem még tévesnek jelzi azt az állítólagos gyakorlatot, hogy a biztosított nőnek a szülési segély elnyeréséhez rövidebb idő, 180 napig tartó biztosítás is elég 6 hó helyett; egyébként erről a védelem szerint a vádlott nem is tudott. Ezekből az okfejtésekből azután a védelem arra következtet, hogy a születésnek 1930. január 10. napjával való bejelentése alkalmatlan eszköz is volt a csalás elkövetésére, mert a vádlott feleségének mint biztosítottnak csak 1930. január 15-én nyilt meg a saját joga szülési segélyhez. Másfelől a védelem szerint a csalásnak még a megkísérléséről sem lehet szó, mert nem az 0. T. I. kiskunhalasi kirendeltésgétől függött a segély folyósítása. Továbbá a fent már kifejtett szándékra is figyelemmel a vádlottnak közokirathamisítás címén vád tárgyává tett cselekménye legfeljebb az 1894: XXIII. t.-c. 82. §-ba ütköző kihágásnak minősíthető. Végül tarthatatlan a csalásnak bűntetté való minősítése is azért, mert a vádlottnak fogalma sem volt arról, hogy mi jár a szülési segély címén akkor, ha a felesége mint biztosított kap segélyt, és mi akkor, ha a segélyt mint családtag kapja; a vádlott csak a törvény szerint járó segély kiutalását kérte. A m. kir. Kúria a panasz ezen jogi érveit minden irányban alapfala-