Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Szándékos emberölés. Btk. 279., 281. §. 417—418. 1Ö5 -esetekre szánt alkalmazásával volna lehetséges, H. Gy. vádlott a kir. Kúria megítélése szerint jogosan nem tarthat számot. Ami végül az özv. Sz. (B.) J.-né vádlott büntetésének mértékét illeti, e részben a kir. főügyész panasza alapos, viszont a vádlott és védőjének panasza alaptalan. E vádlott kitartó, elszánt és tervszerű tevékenysége csak azért nem vált döntő jelentőségűvé, mivel H. Gy. vádlottnál a kísértés hatóereje az ő ellentállásán megtörött. Az tehát, hogy a vádbeli tett elhatározásánál már csak alárendeltebb jelentőséghez jutott, kizárólag a H. Gy. érdeme. S így bár e vádlott közreműködése csekélyebb érvényesülési lehetőségénél fogva -a jogi értékelésnél, a minősítésnél enyhébb megítélés alá esett is, ugyan az alanyi bűnösség fokának mérlegelésénél — mint a felbujtási megközelítő tevékenység — teljes súlyával veendő számba. Ezen felül a lélek belső elvetemültsége mellett nem lehet különösebb figyelemre méltatni a büntetlen előélet enyhítő hatását sem. Ilyen körülmények között pedig nem lévén indokolt e vádlott büntetésének a kir. ítélőtábla részéről történt enyhítése a kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletének az özv. Sz. (B.) J.-né vádlott büntetése kiszabására vonatkozó részét megsemmisítette és e részben a kir. törvényszék ítéletét hatályába visszahelyezte. (1932. december 14. — B. II. 3348/1932. sz.) 418. Btk. 281. §., 79. §-— Jogos védelem és annak túlhágása erős felindulásban elkövetett emberölésnél. K. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott és e helyütt irányadó tényállás az, hogy a sértett féltékenységében a vádlottat, aimikor még csak jegyese volt, tettleg bántalmazta, aminek ellenére a vádlott ragaszkodott sértetthez és szüleinek ellenzését legyőzve, feleségül ment hozzá. A sértett a házasságkötés után is féltékenykedett a vádlottra, összeszólalkozás közben revolvert fogott reá, többször tettleg bántalmazta és •öngyilkosságra akarta reávenni. Ilyen előzmények után a vádbeli napon a sértett féltékenységében újra vádlottra támadt ezen szavakkal: szedje a sátorfáját, menjen haza az anyjához, hova tettem az eszemet, hogy feleségül vettem," majd midőn ezért a vádlott hazamenni készült a sértett kisebb tárgyakat csapkodott a földhöz és a vádlottat előbb a hálószobában, majd a konyhában, majd ismét a hálószobában ököllel ütötte, verte, fojtogatta, a fejét a falba vágta, és midőn a konyhában vádlott összeesett, többször belerúgott, piszok k . . . .-nak nevezte. A bántalmazások elől a vádlott magát végre kiszabadítva az előszobán keresztül a folyosóra menekült, miközben a sértett a revolverével utána lőtt, amely lövés az előszoba ajtaja felett a falba csapódott. A vádlott ezután a szomszédban lakó H. I.-néhez menekült, akinek lakásába a sértett behatolt és a vádlottat erővel és lelövéssel való fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy lakásukba visszatérjen. A lakásukba való visszatérés után a sértett az előszoba ajtaját bezárva, a férfiszobában revolverét ismét elővéve, azt maga elé az asztalra tette és azzal fenyegette meg vádlottat, hogy előbb megkínozza, majd lelövi, de onnan élve ki nem megy.