Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

166 Büntetőjog. A vádlott előbb az ablakon át akart menekülni, de midőn a sértett reá. szólt, hogy az ablakot csukja be, annak a fotelnek karjára ült, melyen sértett helyezkedett el és kérlelte sértettet, hogy ne bántsa, de sértett őt onnan lelökte. Erre a vádlott az asztalra ült és az azon levő revolvert hirtelen kezébe kerítve, menekülni igyekezett, de sértett reárohant, vele dulakodni kezdett, miközben a revolver vádlott kezében elsült és a lövedék sértett homlokát súlyosan megsértette, mire a sértett kezei közül a vádlott kiszabadult és az ebédlőbe nyiló ajtón keresztül kiugrott, miközben visszanézve látta, hogy sértett kitárt karokkal közeledik feléje, mire kezében levő revolverrel a három lépés távolságra levő sértettre lőtt, mely lövés. sértett halálát okozta. Téves a kir, ítélőtáblának az a jogi érvelése, hogy a helyzetet tekintve,, a vádlott javára a jogos védelmet megállapíthatónak nem találta, mégis, vádlottat a Btk. 79. §. utolsó bekezdése alapján a jogos védelem határainak ijedtség, félelem és megzavarodásból való átlépése címén felmentette, mert a Btk. 79. §. a. utolsó bekezdése csak akkor állapítható meg, ha a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, s ennek határait lépi át a fenti okokból. Azonban a m. kir. Kúria megítélése szerint a jelen esetben vádlottal, szemben nem a jogos védelemnek a menthető áthágása, hanem a jogos védelem forog fenn, mert a vádlott a testi épségét és életét veszélyeztető jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükségkép cselekedett. Ugyanis a halálos lövés leadása előtt a sértett részéről a vádlott ellen intézett durva fenyegetések és huzamos időn át ismétlődő tettleges bántalmazások, amelyek elől vádlott több ízben kitért, sőt a sértettnek a vádlott ellen tanúsított és fentismertetett egész magatartása a vádlottban jogosan csakis azt a tudatot kelthették, hogy sértett a fenyegetését be akarja váltani és az ő megölését végre akarja hajtani és ez a tudata nem változhatott meg akkor sem, midőn sértett a dulakodás közben megsérült és ő a sértett kezei közül magát kiszabadítva ismét menekülni akart, de visszanézve a sértettet kitárt karokkal hozzá közeledni látta. Ha pedig vádlottnak ez a tudata okszerű volt, mi az adott helyzetet véve másnak nem is tekinthető, akkor vádlott cselekménye a testi épségét és életét kitartóan és közvetlenül' fenyegető támadás elhárítására szükséges is volt, a vádlottal szemben tehát a Btk, 79. §, második bekezdésében írt jogos védelem fennforog. Nem tévedtek ezért az alsófokú bíróságok, midőn vádlottat a Bp. 326. §. 3. p. alapján felmentették. (1933. április 24. — B. II. 5695/1932. szám.) 419. Btk. 290. §, — Okozati összefüggés kérdése emberölés esetében. K. A cselekmény minősítését illetően a védelem azt vitatja, hogy az elütés folytán szenvedett sérülések és a jóval utóbb beállott halál közötti okozati összefüggés nem állapítható meg teljes határozottsággal és így vádlott terhére csupán a gondatlan súlyos testi sértés lett volna megállapítható. Ami a szakértő meghallgatásának kérdését illeti, az elsőfokon eljárt bíróság, amennyiben, a felmerült kétségeket a törvényszéki orvos szakvé-