Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

140 Hatásköri Bíróság határozatai. Az adott esetben nem a most felsoroltak állanak ugyan egymással perben; ez a körülmény azonban az Országos Földbirtokrendező Bíróság hatáskörén nem változtat. Nem változtat pedig azért, mert mint már fentebb említve volt, a sommás visszahelyezési perben felperesként szereplő R. F. haszonbérlőt jogilag úgy kell tekinteni, mint aki az eredeti juttatott (K. K.) jogán lépett fel. Az általa támasztott igénynek hatásköri hovatartozósága is tehát azon fordul meg, hogy K. K.-nak melyik bíróságnál (az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál avagy a rendes bíróságnál) volna joga az új juttatottakkal szemben hasonló igénnyel (sommás visszahelyezési keresettel) fellépni. Ennek folytán vizsgálni kell, hogy egyfelől K. K., másfelől M. S. és felesége között a kereseti ingatlan tekintetében közjogi avagy magánjogi jogviszony áll-e fenn. A Hatásköri Bíróság e részben azt a körülményt tartja ügydöntőnek, hogy M. S. és felesége az ingatlant a K. K.-dal kötött — az Országos Földbirtokrendező Bíróság jóváhagyása alá eső — adásvételi szerződéssel, esetleg egyéb magánjogi jogügylettel, avagy közvetlen juttatás útján szerezték-e. A Hatásköri Bíróság az iratok alapján megállapítja, hogy a fentnevezett felek között a szóbanforgó ingatlanra nézve sem adásvételi, sem egyéb magánjogi jogügylet jogérvényesen nem jött létre, mert ilyen ügyletet a felek az Országos Földbirtokrendező Bíróság jóváhagyása alá nem bocsátottak, hanem M. S. és felesége, minthogy K. K. a megváltási árat kifizetni nem tudta, az utóbbinak lemondása után az Országos Földbirtokrendező Bíróság által történt közvetlen juttatás alapján váltak az ingatlan tulajdonosaivá és ugyancsak a hatóság intézkedése folytán léptek birtokba. Azt a jogviszonyt tehát, a mely a jelen esetben egyfelől K. K., másfelől M. S. és felesége b.-i lakosok között a szóbanforgó ingatlan tekintetében fennáll, úgy kell minősíteni, mint több juttatottnak egymásközti jogviszonyát, akik között pl. a lemondás eredeti érvénytelensége címén szintén vita merülhetne fel abban a kérdésben, hogy az ingatlan tulajdona vagy birtoka melyiküket illeti. Minthogy pedig több juttatottnak ugyanazon az igénybevételen alapuló egymásközti jogviszonya a fentkifejtettek szerint kétségtelenül közjogi természetű; továbbá, minthogy az ily jogviszonyból felmerülő mindennemű vitás kérdés a már idézett törvényes rendelkezésekkel az Országos Földbirtokrendező Bíróság, mint külön bíróság hatáskörébe van utalva; végül minthogy a volt tulajdonossal, mint eredeti- juttatottal, kötött haszonbérleti jogügylet alapján a tulajdonos jogán fellépő haszonbérlőnek az új juttatottakhoz való jogviszonyát és az e jogviszonyból támasztható igények hatásköri hovatartozóságát az előrebocsátottak szerint ugyanolyan megítélés alá kell vonni, mint a juttatottak egymásközi jogviszonyát; mindezeknélfogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. {1932. dec. 19. — 1932. Hb. 70. — M. K. L. évf. 15.)