Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Illetmény- és nyugdíjügyek. 383—384. 141 Illetmény- és nyugdíjügyek. 383. 1912: LXV. t.-c. 120. §. 3. bek. g) pont. — E jogszabály a nyugállományba helyezés és egyúttal a végkielégítés vagylagos előfeltételeinek (korhatár, bizonyos szolgálati idő, szolgálatképtelenség, közszolgálati érdek) vizsgálatát — amint ezt a Hatásköri Bíróság már számos határozatában kimondotta, — csak annak a közigazgatási jellegű kérdésnek az eldöntése szempontjából veszi ki a Közigazgatási Bíróság hatásköréből, hogy az alkalmazott a tényleges közszolgálat kötelékében továbbra is megtartassék-e, vagy a szolgálat alól felmentessék. Ha azonban, a tényleges közszolgálati viszonyt a közigazgatási hatóság már megszüntette és ebben a helyzetben merül fel a végkielégítés törvényességének kérdése, akkor a végkielégítés feltételeinek vizsgálata nem az említett közigazgatási szempontból jelentkezik, hanem csupán úgy, mint a főkérdésként a Közigazgatási Bíróság védelme alá helyezett illetményi igénynek ez igény jogossága, illetőleg összegszerűsége elbírálásától külön nem választható előkérdése. (1933. febr. 13. — 1932. Hb. 61.) 384. 1921:XXXIL t.-c, 1921: XXXV. t.-c, 1912: LXV. t.-c. 120. §. — I. Ha a tényleges közszolgálati viszonyt a közigazgatási hatóság már megszüntette s ebben a helyzetben merült fel a nyugdíjigény jogosságának vagy összegszerűségének kérdése, akkor a nyugalombahelyezés feltételeinek vizsgálata úgy jelentkezik, mint a Közigazgatási Bíróság védelme alá helyezett nyugdíjigénynek az igény jogossága, illetőleg összegszerűsége elbírálásától külön nem választható kérdése. II. Katonai személyek nyugellátásából felmerülő vitás kérdések elbírálása mind a jogalap, mind az összegszerűség szempontjából végső fokon általában a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik. Hb. A nemzeti hadsereghez tartozó hivatásos havidíjasoknak katonai ellátását az 1921: XXXII. t.-c. szabályozza és ugyanez a törvény nyer alkalmazást az 1921: XXXV. t.-c. 10. §-a értelmében az ellátás megállapításánál az átmeneti viszony megszűntével azokra a katonai személyekre is, akiket az utóbb idézett törvény alapján annak idején átmeneti viszonyba helyeztek. Az 1921: XXXII. t.-c. 81. §-a az e törvény szerint kijáró katonai ellátás odaítélését a m. kir. honvédelmi miniszter hatáskörébe utalta ugyan, azonban az 1927: VI. t.-c. 1. §-a az előbbi törvényt kiegészítve, akként intézkedett, hogy a miniszternek az 1921: XXXII. törvénycikken alapuló ellátási ügyekben hozott határozata ellen, a 2. §-ban felsorolt kivételekkel, a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak van helye. Az idézett törvényhelyek egybevetéséből következik, hogy a törvényhozás a katonai személyek nyugellátásából felmerülő vitás kérdéseket,