Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

122 Hatásköri Bíróság határozatai. I Tisztviselő az, aki az állam (törvényhatóság, község), szolgálatában nyugdíjra jogosító, rendszeresített állást tölt be. Külső ismérve az, hogy az illető a szervezett tisztviselői fizetési osztályok (csoportok) egyikébe rendszeresített állásra van kinevezve vagy megválasztva. De s.bból, hogy valamely az államnak, törvényhatóságnak, községnek szolgálatában álló egyén nem tisztviselő e kifejezés előbbemlített műértelmében, — nem szükségképen következik az, hogy az illető az államnak (törvényhatóságnak, községnek), mint magánjogi alanynak magánalkalmazottja, mert a nem tisztviselő is lehet — a közszolgálati alkalmazásra vonatkozó egyéb előfeltételek különbeni fennforgása esetében — közszolgálati alkalmazott, A különös megbízatás fogalmi körébe kell vonni a szerződést is, hogyha az hatósági funkció ellátására irányul, mert egyrészt valamely megállapodásnak közjogi vagy magánjogi jellegét nem a megállapodásnak a magánjogi terminológiában szokásos elnevezése, hanem az dönti el, hogy a megállapodásnak közjogi vagy magánjogi jogviszony-e a tárgya; másrészt mert ha csak a szerződésben a magánjog szabályainak alkalmazása kifejezetten kikötve nincs, a közigazgatás teendőire való alkalmazás esetében a vélelem a szerződésnek közjogi természete mellett szól. így pl. a szerződésben olyan kikötések felvétele, amelyek — mint a felmondás és a fegyelmi eljárás nélküli azonnali hatályú elbocsátás stb. — a magánjogi szolgálati jogviszony jellemvonásai, egymagában (implicite) a hatósági funkció ellátására való vállalkozást közjogi jellegétől nem fosztja meg. (1929. Hb. 3.) A most kifejtett jogi álláspont helyessége mellett szól eddigi bírói gyakorlatunk is, amely a közigazgatási funkciók végzésére a közülettel nem kifejezetten a magánjog szabályainak kikötése mellett szerződött alkalmazott jogviszonyát általában és minden irányban közjogi jellegűnek és az abból származó vagyoni igényeket közigazgatási útra tartozóknak tekinti: így pl. a Semmítőszék 1870-ből származó 4370. számú határozatában (1. Térfy Gyula dr.: Hatásköri Jogszabályok és Hatásköri Határozatok Tára, I, kötet 335. 1.) kimondotta, hogy a m. kir. kincstárral kötött postamesteri szerződés megszüntetése közigazgatási útra tartozik. A Hatásköri Bíróságnak pedig 1911. Hb. 91. sz. határozatából következik, hogy községi állatorvosnak a község, mint vásártartó ellen vásáron teljesített szakértői közreműködés díja iránti követelése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, még akkor is, ha a díjazásra vonatkozólag a község és az alkalmazott között egyességi megállapodás áll fenn. Hasonló jogi álláspont jut kifejezésre a Hatásköri Bíróság 1927. Hb. 32. sz. határozatában: községi állatorvos részéről, és az 1928. Hb. 54. számú határozatban: m, kir. főállatorvos részéről a községgel egyességileg kötött hússzemledíj iránt a község ellen, valamint az 1914. Hb. 62. és 1927. Hb. 26. számú határozatokban: autonóm orthodox izr. hitközség által szerződéssel alkalmazott rituális metsző részéről szolgálati járandóság iránt a hitközség ellen, végül az 1931. Hb. 2. számú határozatban: szerződéses selyemtenyésztési felügyelő részéről az államkincstárral szemben illetmény és végkielégítés iránt támasztott követelés mikénti érvényesíthetése tekintetében. Ezek szerint a Hatásköri Bíróság nem teszi magáévá a Közigazgatási