Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Gyermektartási ügyek. 361—362. Ipari ügyek. 363. 115 Már pedig a házassági törvény 97. §-a szerint: ha a bíró a felbontó ítéletben a gyermekek elhelyezése és tartása felöl határozott, de határozata a megváltozott körülmények következtében a gyermek érdekeinek többé meg nem felel, a gyámhatóság a bírói határozattól eltérően intézkedhetik. A gyermektartásdíj szempontjából a felbontó ítélettel egy tekintet alá kell vonni a házassági bontó pert követően annak folyományaként az 5166/1919. M. E. sz. rendelet 3. §-ának végbekezdését és a 4038/1919. M. E. sz. rendelet 4. §-a alapján hozott jogerős bírói ítéletet is. így tehát, ámbár a jelen esetben a gyermektartás felől nem a felbontó, hanem külön bírói ítélet intézkedett, ez a körülmény a házassági törvény •97. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazhatósága szempontjából közömbös. Az árvaszék a gyermektartásdíj leszállítására irányuló igény elbírálását azon az alapon hárította el magától, hogy az nem a gyermek, hanem az apa érdekében álló intézkedés volna. Már pedig a gyámhatóság a bíróság határozatától eltérően' csak abban az esetben intézkedhetik, ha a bíróság intézkedése a változott körülmények következtében a gyermek érdekeinek "többé nem felel meg. Az árvaszéknek ez a jogi álláspontja nem helytálló. Abban az esetben ugyanis, hogy ha az atya vagyoni viszonyai a tartásdíj megállapítása után oly mérvben változtak meg, hogy a tartásdíj eredeti mérvének fenntartása az atya vagyoni romlását eredményezhetné, a tartásdíj mérséklése közvetve a gyermek érdekében is áll, mert ellenkező esetben a tartásdíj forrásául szolgáló vagyonnak elapadása a tartás esetleges teljes megszűnését vonhatná maga után. De ettől eltekintve, a gyakorlatban állandó összeütközésekhez és tarthatatlan visszásságokhoz is vezetne a gyermektartási ügyekre vonatkozó hatáskörnek olyatén megosztása, amely mellett a jogerős bírói ítélettel megállapított gyermektartásdíjnak a felemelése a gyámhatóságnak, az ugyanilyen eredetű tartásdíj leszállítása pedig a rendes bíróságnak a hatáskörébe utaltatnék. (1933. máj. 1. — 1933. Hb. 17.) 362. 1930: XXXIV. t,-c. 137. §. — A rendes bíróság hatásköre a törvényesen elváló szülők törvényes gyermekeinek tartása tárgyában való intézkedésre úgy a „Te." (1930: XXXIV. t.-c.) 137. §-a, mint már az ennek hatálybaléptét megelőző jogállapot szerint — a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata értelmében — a boníó per folyamatba tételével kezdődik és az újra fel sem vehető eljárást befejező bontó ítéletnek jogerőre emelkedésével véget ér, vagyis ez után az időpont után az említett kérdésre kizárólag a gyámhatóság bir hatáskörrel. (1933. márc. 20. — 1933. Hb. 5.) Ipari ügyek. 363. 1884: XVIL t-c. — Mindenes malmi munkás, aki iparengedély alapján gőzmalomíparl', vagyis az ipartörvény rendelkezései alá eső iparágat önállóan űző iparoshoz az említett iparüzem folytatásával rendszerint együtt járó segédi munkálatok 8*