Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

116 Hatásköri Bíróság határozatai. végzésére szerződött, főmunkakörét tekintve, sem nem háztartási, sem nem mezőgazdasági cseléd, hanem iparossegéd. Ezzel szemben közömbös, hogy őt időnkint esetleg egyéb teendőkkel is megbízták. (1932. okt. 10. — 1932. Hb. 49.) 364 1884: XVIL t.-c., 1922: XII. t.-c., 9180/1920. M. E. sz. r. 2. §. — A rendes bíróság hatáskörén nem változtat az a körülmény, ha az iparos az általa iparüzemében segédi munkakörben alkalmazott egyént iparüzemén kívül, fennmaradó szabad idejében, mellékesen a saját gazdasága körében felmerülő munkákkal is foglalkoztatja, mert általános szabály, hogy több munkakör halmazata esetén a hatáskör szempontjából a főmunkakör az irányadó, továbbá, mert a 9180/1920. M, E. sz. rendelet 3. §ának ötödik bekezdésében foglalt bírói hatáskör korlátozó rendelkezés csak azokra a kocsisokra nyer alkalmazást, akiknek, mint kizárólag a háztartás vagy a mezőgazdaság körül foglalkoztatottaknak szolgálati jogviszonya az 1876: XIII. t.-c. 1. íjában vagy az 1907: XLV. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezések hatálya alá esik. (1933. jún. 12. — 1933. Hb. 25.) 365. 1922: XII. t.-c. 97—99. §. — A tanviszony felbontása vagy hatályban tartása tekintetében az iparhatóság csak akkor hivatott a döntésre, ha az érdekelt felek a tanvíszony azonnali hatálytalanítása iránt ő hozzá az 1922: XII. t.-c. 98. vagy 99. §-a alapján, az e szakaszokban felsorolt okokra, mint jogalapokra támaszkodva, folyamodnak. Minden más esetben ellenben, így jelesül, ha a tanviszonyt a munkaadó az 1922: XII. t.-c. 97, íjának bármely pontja alapján egyoldalúan bontotta fel, a tanviszony fennállása kérdésének és az abból folyó jogkövetkezményeknek elbírálására a rendes bíróság köteles, Hb. A jelen esetben a munkaadó a tanviszonyt az 1922: XII, t.-c, 97. §-ának 5 pontja alapján azonnali hatállyal egyoldalúan bontotta fel, s így ezúttal nyilvánvalóan nem olyan, iparhatósági intézkedést igénylő eset forog fenn, amely a törvény kifejezett rendelkezésével — mint aminőt az idézett törvény 98, és 99. §-ai foglalnak magukban — az iparhatóság hatáskörébe volna utalva. A kereseti igény feletti döntésre ezek szerint a rendes bíróság hivatott, még pedig annál inkább, mert a munkaügyi bíráskodásról szóló 9.180/ 1920, M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében a kir. járásbíróságnak, mint munkaügyi bíróságnak hatáskörébe tartoznak — tekintet nélkül tárgyuk értékére — mindazok a perek, amelyek az ipari munkaadó és a vele magánjogi szerződés alapján szolgálati jogviszonyban álló munkavállaló (iparosr vagy kereskedőtanonc) között a szolgálati szerződésből felmerülnek, ideértve a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából és a szolgálati viszony időelőtti megszűnéséből keletkező pereket is. Már pedig a tanviszony egyoldalú jogtalan felbontásának kérdése kétségkívül a szerződésszerű teljesí-