Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Gyermektartási ügyek. 360. 111 rehajtási rendelet) a törvényt rendszerint csupán a törvény korlátai között magyarázhatja és a törvénnyel ellenkező értelmű rendeleti törvénymagyarázat érvényesnek csak akkor ismerhető el, ha maga a törvényhozó hatalmazta íel a kormányhatóságot arra, hogy rendelettel a fennálló törvénytől eltérően is intézkedhessék. Ebben az utóbbi esetben ugyanis a kormányhatóság delegált törvényhozói hatáskörben járván el, a rendeleti törvénymagyarázatot a törvényi magyarázattal egyenértékűnek vagyis szintén hitelesnek és amennyiben a felhatalmazás korlátolva nincs, a bíróságot feltétlenül kötelezőnek kell elfogadni. Különben a rendeletek törvényessége felett az egyes esetben (incidenter) a bíró ítélvén (1869: IV. t.-c. 19. §.), ugyancsak a bíróság hivatott elbírálni azt is, hogy valamely bár törvényes felhatalmazás alapján, de a törvény keretén belül kiadott kormányrendeletnek törvénymagyarázati rendelkezése a törvénnyel összhangban áll-e vagy sem, sőt minden esetben megvizsgálhatja és köteles is megvizsgálni azt a .kérdést, hogy a kormányhatalom a rendeleti szabályozásnál a törvényes felhatalmazás korlátait túl nem lépte-e? Annál inkább áll ez abban az esetben, ha a miniszter a törvény végrehajtására vagy életbeléptetésére vonatkozó felhatalmazás nélkül bocsátkozik a törvény rendeleti magyarázatába. A Te. 147. §-a a m. kir. igazságügyminisztert hatalmazta fel arra. hogy e törvény életbeléptetésének napját, egyes rendelkezéseinek esetlege i külön életbeléptetését s az e törvény következtében szükséges átmeneti, valamint a törvény végrehajtására vonatkozó szabályokat rendelettel megállapíthassa. A m. kir. igazságügyminiszter a vonatkozó rendeletet 49.000/1930. I. M. szám alatt bocsátotta ki, amelynek 37. §-a a törvényes kiskorú gyermek elhelyezése és tartása felől csupán abban a vonatkozásban rendelkezett, liogy: „A Te. 137. §-a nem nyer alkalmazást azokban az ügyekben, amelyekben az eljárás a Te. életbelépte előtt a bíróság előtt már megindult, kivéve, ha a jogosult az ügynek a gyámhatósághoz való áttételét kéri". Az unokatartás kérdésében ellenben a m. kir, igazságügyminiszter a Te. 137. §-át magyarázó kijelentést nem tett és e tárgyban azóta újabb törvény sem keletkezett. Ezzel szemben azt a rendeletet, amelyről ezúttal szó van, s amely a le. 137. §-át az unokatartási ügyek hatásköri hovatartozósága szempontjából magyarázza, nem az igazságügyminiszter, hanem a belügyminiszter bocsátotta ki. A Hatásköri Bíróság az 1869: IV. t.-c. 19. §-a alapján az alábbiakban vizsgálat tárgyává tette, vájjon a belügyminiszter által a 203.500/ 1931. B. M. (illetőleg a Belügyi Közlöny szerint 204.500/1931. B. M.) számú rendelet I. fejezete 1. címének 4. pontjában adott törvénymagyarázat a Te. 137. §-ával nem ellenkezik-e s evégből a törvénymagyarázatnak mindenekelőtt a nyelvtani (grammatikai) módszeréből indult ki, vagyis elsősorban a törvény szavaiból igyekezett annak helyes tartalmát megállapítani. A Hatásköri Bíróság felfogása szerint a Te. 137. §-ában előforduló „törvényes kiskorú gyermek" szavakat nem a „gyermek" szó közönséges, általános értelmében kell venni, vagyis azon nem bármely kiskorút, hanem