Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

106 Hatásköri Bíróság határozatai. A Hatásköri Bíróság beszerezte az ügyre vonatkozó iratokat és 1931. évi december hó 21. napján 1931. Hb. 49/7. szám alatt hozott határozatával a hatásköri összeütközés fennforgását megállapítva, kimondotta, hogy az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Ezt az álláspontját a Hatásköri Bíróság azzal indokolta, hogy az 1930: XXXIV. t.-c. 137. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely szerint „Törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz", — az unokatartásra nem terjed ki. Az idézett törvényhely ugyanis kifejezetten csupán a Ppé. 21. §-a utolsó bekezdésének, amely a gyermektartás kérdését a szülővel szemben szabályozta, lépett a helyébe, vagyis csakis és kizárólag a Ppé. 21. §-ának utolsó bekezdését helyezte hatályon kívül. Ebből következik, hogy viszont a Ppé. 21. §-ának első bekezdése, amely az unokatartásra vonatkozik, továbbra is hatályban maradt. Már pedig a Ppé. 21. §-ának első bekezdése idevágóan akként rendelkezik, hogy a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t.-c. 11. §-ának az unokatartási ügyeket a gyámhatóság hatáskörébe utaló utolsó és utolsóelőtti bekezdése hatályát veszti, amiáltal ezekre az utóbbi — nyilvánvalóan magánjogi természetű — ügyekre nézve, amint ezt a Hatásköri Bíróság 1918. Hb. 27. és 1921. Hb. 42. számú határozataiban ismételten kimondotta, a rendes bíróság hatásköre helyreállott. Ez a jogi álláspont — a Hatásköri Bíróság határozatának indokolása szerint — annál inkább helytálló, mert a Ppé. 21. §-ának utolsó bekezdésében foglalt szabályozás kifejezetten csupán az 1877: XX. törvénycikknek a gyermek és a szülő közti viszonyban felmerült tartásdíjigényre vonatkozó 13. §-a harmadik és negyedik bekezdésének helyébe lépett, s nem egyszersmind a gyámtörvénynek az unokatartást szabályozó 11. §-a utolsó és utolsóelőtti bekezdésében foglalt, szintén gyámhatósági hatáskört megállapító, — a Ppé. 21. §-ának első bekezdése által egyidejűleg különben is hatályon kívül helyezett — rendelkezések helyébe. A Te. 137. §-a viszont, amint ez a törvényjavaslat miniszteri indokolásából is kitűnik, csupán a Ppé. 21. §-ának imént említett utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést váltotta fel és csak ebben a szűkebb körben — t. i. a szülő és a gyermek egymásközti viszonyában — szabályozza a tartási ügyek tekintetében a hatáskör kérdését. S minthogy a törvénynek ilyen értelmű világos rendelkezésével szemben a m.-i kir. törvényszék ítéletében hivatkozott 203.500/1931. B. M. sz. rendelet I. fejezete 1. címének 4. pontjában foglalt ellenkező értelmű hatásköri rendelkezés figyelembe nem jöhet, még pedig annál kevésbbé, mert a belügyminiszternek nem volt törvényes felhatalmazása arra, hogy a törvénnyel ellenkező hatásköri rendelkezést állapítson meg; mint törvénymagyarázó rendelet pedig, az említett belügyminiszteri rendelet a bíróságot a törvény helyes értelmezésében alkotmányunk szerint egyáltalán nem akadályozhatja, ennélfogva a Hatásköri Bíróság a felmerült hatásköri Összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg. 2. Egy másik perben, amelyet Sch. J.-né sz. F. R. b.-i lakos felperes a gondozása alatt álló kiskorú gyermekek tartása iránt a tőle különváltan élő férjének anyja, özv. Sch. M.-né alperes ellen a budapesti központi kir.