Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

104 Hatásköri Bíróság határozatai. tósági hatáskörbe tartozása következik egyrészt abból, hogy az idézett tör­vénynek a gyámi és gondnoki tisztről és az ezzel egybekötött felelősségről szóló IV. fejezete a 79. és 80. §-okban a gyámot és gondnokot működé e idejére a gyámoltnak és gondnokoltnak a jövedelméből rendszerint megillető jutalom, illetőleg végjutalom megállapítását a gyámhatóság hatáskörébe utalja. Visszás volna ugyanis, ha a jutalom, amely a gondnoknak a gondno­kolt érdekében kifejtett szolgálatai ellenértéke, másrendű "hatóság elbírá­lása alá esnék, mint akár az ügyvédgondnoknak az ügyvédi hivatása kö­rében végzett, de szintén gondnoki szolgálatokért járó ügyvédi díj, akár a készkiadások megtérítése, amelyeket az alapul szolgáló jogviszony azonos­ságánál fogva is egységesen kell elbírálni. Másrészt a közigazgatási hatóság (gyámhatóság) hatásköre következik abból az általános hatásköri jogszabályból, hogy hatósági megbízás alapján kifejtett tevékenység ellenértékét — kifejezett eltérő jogszabály hiányában — az a hatóság jogosult megállapítani, amely hatóságtól a kirendelés eredt. Végül a közigazgatási hatóság hatáskörére utal a gyámtörvény egész hatásköri rendszere. Ez utóbbi ugyanis azokat az eseteket, amelyek — mint pl. a gyámtörvény 73, §-ában szabályozott kártérítési felelősség kérdése — a közigazgatási hatóság kikapcsolásával közvetlenül a rendes bíróság elbí­rálása alá tartoznak, mint a bíróság hatáskörébe utalt ilyen eseteket kife­jezetten kiemeli. Az ügyvédgondnoknak a gondnokoltja érdekében kifej­tett tevékenységért járó külön díjazás tekintetében pedig a gyámtörvény a rendes bíróság hatáskörét megállapító kifejezett rendelkezést egyáltalán nem tartalmaz. A közigazgatási hatóság hatáskörén nem változtat az a körülmény, hogy a külön díjazás megállapítása iránt a gondnok részéről folyamatba tett eljárás folyamán a gondnokolt elérte teljes korát, még pedig annál ke­vésbbé, mert a gyámtörvény 135. §-a, amelyre a közigazgatási hatósági ha­táskört leszállító határozatában a m. kir. belügyminiszter hivatkozik, kife­jezetten csupán a gyámgondnoki számadások ellen emelt kifogások esetében és csakis e számadások felülvizsgálata kérdésében s nem egyúttal a gond­nok külön díjazása tekintetében írja elő a gondnokolt teljeskorúvá válása esetén a perre utasítást. Nem is szólva arról, hogy a polgári perút igénybe­vétele a gyámgondnoki számadásokat illetően a gyámtörvény Í30. §-a értel­mében abban az esetben is helyet foghat, ha kiskorú gondnokolt vagyonára vonatkozó számadás felülvizsgálatáról van szó és amint ilyenkor független és kizárólagos az ügygondnok külön díjazásának megállapítására vonatkozó gyámhatósági hatáskör a számadások felülvizsgálatára vonatkozó bírói ha­táskörtől, éppenúgy független és kizárólagos a gyámhatóságnak eme hatás­köre abban az esetben is, ha — mint ezúttal — az eljárás folyamán teljes­korúvá vált gondnokolt ellen előterjesztett díjmegállapítási kérelem elinté­zése forog szóban. A gyámhatóságnak a gyámgondnok átal igényelt jutalom (végjutalom) megállapítására vonatkozóan a gyámtörvény 79. §-ában bizto­sított hatáskörét sem szünteti meg a gondnokolt teljes korának beállta. Nem látszik indokoltnak, miért volna ez másként a gondnoki díjak és költ­ségek megállapításával. (1932. nov. 21. — 1932. Hb. 60. — M. K. LI. évf. 8.)

Next

/
Thumbnails
Contents