Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Ügyvédség. (1109—1110.) 743 ellenfél részére megítélt perköltséget e fél ügyvédjének kezéhez kell fizetni, akinek ily költségre harmadik személyek igényeivel szemben elsőbbségi joga van. E törvényes rendelkezésből nyilvánvaló, hogy az alperes alap nélkül tagadja meg fizetési kötelezettségét. Kétségtelen ugyanis, hogy amidőn a perbíróság a váltófízetésí meghagyásban az ellenfelet a perköltségben marasztalja (Pp. 609. §.) s amidőn a végrehajtási eljárás során a végrehajtást szenvedők terhére a felmerült kérvényezési s egyéb eljárási költségeket megállapítja, (V. T. 11., 27. stb. §.) ezek a költségösszegek az ügyvéd által képviselt másik fél (felperes és végrehajtató) ügyvédjének kiérdemelt járandóságát magukban foglalják és azokban olyan költség, ami az eljáró ügyvédet saját felével szemben meg nem illetné, rendszerint nincsen, Amidőn pedig a perben létesített bírói egyezséggel az ellenfél a kereseti követelésnek és járulékainak, valamint a felmerült költségeknek viselésére vállal kötelezettséget, s amidőn a perrel okozott költség mennyiségét nem is a bíróság, hanem — mint a jelen esetben — a jogosított fél maga határozta meg: nyilvánvaló, hogy az ekként egyezségileg vállalt költség sem haladja meg azt az összeget, amennyit a perben eljárt ügyvéd a saját felétől követelhet. Ezekből következik, hogy az (. . . Mint a fejben . . .) Egyébként az alperes nem is állítja, hogy a bíróilag és egyezségileg meghatározott költségekben az ügyvédet meg nem illető valamely többlet — nevezetesen a saját személyes költsége is benne volna, — mert megítélésük ellen csupán azzal védekezik, hogy a felperes ügyvédi ténykedése őreá előnnyel nem járt s általában indokolatlan volt. Ezek a szempontok azonban a bírói megállapításoknál már hivatalból mérlegelhettek, (Pp, 425. §. 1. bek.l az egyezségileg meghatározott költség mértéke pedig a félnek — illetőleg a vele egy tekintet alá eső képviselőjének — saját tényén alapszik, az tehát reá nézve sérelmes nem lehet. Abban nincs korlátozva az ügyvéd, hogy — pernyerés .esetén — az ellenfél által fizetendő költségeken felül az ügyfelével szemben többkövetelést Iperenkívüli vagy díjlevél szerinti járandóságot) érvényesíthessen, s ebből a sszempontból a fél javára megítélt perköltség összege az ügyvédi díjának a megállapításánál rendszerint nem is mérvadó. A perköltségnek az a menynyisége azonban, amelyet a vesztes fél tartozik viselni, — amennyiben ügyvédi munka díjazását tartalmazza, — a nyertes fél ügyvédjét minden esetben megilleti a saját felével szemben is. (Ppé. 18. §. ut. bek.) Ha tehát (. . . Mint a fejben . . .) Az alperesnek a marasztalás ellen emelt felülvizsgálati támadása ezek szerint alaptalan. (1932. márc, 10. — P. VI. 3866/1931.) 1110. Ppé. 18. §. — Pcrenkívülí díjmegállapítás hatálya. — Az állandó bírói gyakorlat szerint a Ppé. 18. §-a alapján történt ügyvédi díjmegállapításnak az a hatálya van, hogy azt a behajtás iránti perben összegszerűség szempontjából nem lehet megtá-