Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Kihágási-, út- és vámügyek. 61—68. 25 kellett helyezni, mert az 1890: I. t,-c. 102. §-a szerint vámügyekben a nevezett bizottság eddig sem volt határozó hatóság és azért az alispán határozatát vizsgálva felül, a bíróság a panasznak helyet nem adhatott. Ugyanis egyedül abból a körülményből, hogy a szálítmány a magyar királyi államrendészeti szerveik részére adatott fel, a szállítmány vámmentes volta nem állapítható meg, mert a vámmentesség tekintetében az a döntő, hogy a feladott árú a feladáskor állami tulajdont képezett-e, vagy sem. Erre nézve pedig a panaszos bizonyítékot nem szolgáltatott s így miután a feladás ténye még nem jelenti az árúnak a vevő részére való átadását is, a szóban levő árú vámmentessége nem állapítható meg. (746/1931. K. — 1931. jún. 2. — ML. K. XLIX. 34—35.) 66. 1872: XXXVI. t.-c. 10. §.; 1930: XVIII. t,-c, 73, §, a) A székesfőváros vámszedési joga nem az 1890: I. t.-cikken, hanem az 1872: XXXVI. t.-c. 10. §-án, illetőleg az 1930: XVIII. t.-c. 73, §-án alapul, b) A vasúti állomásról a székesfőváros területén leve telepre szállított idegen származású áru még abban az esetben sem mentes a székesfővárosi vám alól, ha a szállítás a főváros utainak érintése nélkül történt, (1026 1929. K, sz, — 1323. E. H. — 1931 febr, 3. — Kod. 1931. 3. füzet. 83.) 67. 1890: L t.-c. 100*, 143. §. Közúti gépjárművek a községi közmunka összeírásában felvéve nem lévén, kövezetvám díjat kötelesek fizetni. Ennek elmulasztása kihágás. (884 1932. B. M. kih. sz. — B. K. 418.) 68. 1923: VII. t.-c, 32. §. Vámvisszakövetelési igény a vám befizetése napjától számított öt év alatt évül el, A székesfővárosi vámszabályzatnak ettől eltérő rendelkezése törvénybe ütközik, Kb. I. A panaszos annak előadása mellett, hogy a részére érkezett szállítmányok után a becsatolt fuvarlevélben a kövezetvám helytelenül van felszámítva, a tévesen beszedett többlet visszatérítését kérte. A székesfőváros V. kerületének elöljárósága a panaszost ezzel a kérelmével abból az okból utasította el, mert a városi vámokról alkotott 127/1899. kgy. számú szabályzat általános határozmányaí szerint a városi vám visszatérítésére irányuló igényeket a szállítmány megérkezésétől számított hat hó leforgása alatt kell érvényesíteni, a panaszos pedig kérelmét a most említett határidő eltelte után adta be. Az elöljáróság az elutasító véghatározat indokolásában azt is felhozta, hogy a közadókról szóló 1923. évi VII. t.-c. 32. §-a a tévesen befizetett közadók visszakövetelését az elévülési időn belül megengedi ugyan, de egyúttal azt is kimondja, hogy a jogerősen megállapított közadók — akár elmulasztatott, akár nem meríttetett ki a jogorvoslat — nem követelhetők vissza, és így a panaszos a kövezetvámot, amelynek előírása ellen jogorvoslattal nem élt, abban az esetben sem követelhetné vissza, ha a kövezetvám viszszakövetelése tekintetében a közadókra vonatkozó törvényes rendelkezés nyerhetne alkalmazást.